Megszületett tehát Lillus, a következő három-négy nap elég durva volt. A nővérek eléggé flegmák voltak, az orvosok pedig csak benéztek az ajtón, hogy: jól vannak? Aztán mentek. Szóval ennyi volt a vizit. Sokszor bementem Évihez, Lillus pedig megismerkedett rajtam kívül a szüleimmel, nagyanyámmal, és Sacival, apu második feleségével. Rajtuk kívül még bejött Molly/Rose, Lillus keresztanyja, és az ő tesója, Szabi is.
Éviék számára a nap úgy nézett ki, hogy hajnal 6kor jöttek a nővérkék, intézkedtek, szükséges gyógyszerek, reggeli, stb. Ez azért volt vicces, mert ha hajnal négykor hoztak valakit, aki éjjel szült, a szobatársak csak 2 órát alhattak, mert a beköltözés rendszerint elég zajos volt, és hatkor már ment is az ébresztés.
Évit az ígéretek ellenére nem helyezték át, és ott maradt, rém távol az újszülött osztálytól. Mindenki aki utána szült, mehetett már a normális kórtermekbe, így ők 3 méterre voltak, tehát bármikor mehettek leadni, kivenni a babát, mérni, vagy éppen a szoptatásról tanulni, Évi meg mindig végigmászott a hosszú folyosókon, ez is egy jó nagy köcsögség volt. A nővérek nagy ívben leszarták a dolgokat, nem sok támogatás volt bennük, hiába mondta Évi, hogy nagyon fáradt, azok csak legyintgettek, hogy: Hát ez ilyen, anyuka!
Babácska amúgy rém pici volt, aludt állandóan, és nem igazán akart enni. Nem szopott szinte semmit, és nem volt hajlandó felkelni. A sok kéretlen tanács a szoptatásról Évinek az agyára ment, a saját technikáját próbálta, de nem azzal volt a gond, hanem a baba álmos volt, és erőtlen. El is kezdtünk aggódni, hogy nem fogják hazaengedni a súlycsökkenés miatt. Ezzel végül nem lett gond, simán hazaengedtek. Az utolsó éjjel Évit átraktuk egy fizetős szobába, mert nem tudott semmit aludni a két horkoló szobatárstól, és az ájulás határán volt. A hotelszobában volt tévé, saját hűtő, szerencsére apu volt olyan rendes, és kifizette. Itt is tahó volt a nővér, mert mondtam, hogy nem tudjuk hány éjszaka kéne itt, mert nem tudjuk, hogy hazaengedik e, de csak egy éjszakát tudunk fizetni. Forgatta a szemét, hogy ha ezt tudja, akkor nem intézte volna el. Pedig én mondtam előtte neki.
Na mindegy, pár viszontagságos nap után végre hazataláltunk, és nekiláttunk a családi létnek. Na itt kell elmondanom bárkinek, aki gyereket vállal, hogy nem csak eszik és alszik. Ez egy tévedés, csak hát könnyű ezt figyelmen kívül hagyni, amikor az ember még csak tervezi a babát.
Az első megpróbáltatás az etetés volt. Évinek volt ugyan teje, de önmagában ettől a babu nem lakott jól, és nagyon sírt. Szintén kéretlen tanácsok, hogy ne tápszerezzük, mert elrontjuk. Hát eleinte megfogadtuk, és olyan szinten sírt már Lilla, hogy majd kiszakadt a tüdeje. Szerencsére támogató felnőttek is voltak, akik azt mondták, hogy mit kell erőltetni a csak anyatejet, ki kell egészíteni normálisan. Ez megtörtént, és Lilla elkezdett hízni.
A védőnő hetente volt nálunk, és mi is mentünk hozzá meg a gyermekorvoshoz minden héten. A gyerekorvos bár telefonon kereshető, de elég száraz, csak a tények érdeklik. Ellenben a védőnő hatalmas segítség, a legkisebb apróságra is tud mondani bátorítást, vagy segítő infót.
Az alvás a következő sarkalatos pont. Lillus talán pont a tápszertől, eléggé hasfájós. Ez ellen védekezni nem tudunk, ha rájön a nyűgösség, akkor nincs menekvés, ringatni kell, beszélni hozzá, járkálni vele, levinni sétálni, mert ha a hasfájásra koncentrál, esélytelen, hogy ne sírjon. Ez az alvásra nagyon rányomja a bélyegét. Egyébként sem egy jó alvó, ezt tőlem örökölte. Teljesen véletlenszerű, hogy mikor tudtuk letenni, valamikor csak 20 percre, máskor 5 órára. Mivel ettől még a lakás szalad, Évi sajnos ilyenkor sem tudott pihenni, de én azt mondom, inkább legyen mocskos a lakás, de pihenje ki magát. A hónap végére azért már kezdett kialakulni némi rendszer az alvásban. Lillus 5-6 körül ébreszt minket, ekkor etetés ciciből és tápszerből. 7-8 körül amikor én indulok dolgozni, akkor Évi viszi sétálni. Lillus ez alatt alud, bár amire felérnek, akkor már megint fent van, és enne. Napközben nem igazán alszik, nézelődik, és nem hajlandó egyedül lenni, muszáj felvenni. Nem követjük a konzervatív elveket, hogy hadd sírjon, önállóságot tanul, mert a baba önbizalmát ez baromira rombolja. Sokszor nagyon fárasztó, idegesítő mindig vele lenni, de így lesz kiegyensúlyozott baba, hogy tudja, számíthat a szüleire. Délutáni séta, aztán Lillus már hosszabbat alszik. A délutáni sétánál már ott szoktam lenni én is. Este fürdetés, amit én vezetek, hogy minél többet át tudjak vállalni Évi műszakjából. Komolyan mondom, régebben a munka volt fárasztó, ma már a munka a pihenés, és a babázás a munka, legalább ebben az időszakban. A fürdetést Lillus rühelli, de igyekszünk minél ügyesebbek, megnyugtatóbbak lenni vele. A fürdővíz hőfokát emeltük, mert nagyon fázott még 35 fokban is. Nagyon sír a vetkőztetésnél, de a vízben elhallgat, az már megfelel neki. Etetés és ringatás után olyan 10 körül tudjuk ágyba tenni, hogy legalább 4 órát aludjon, éjjel 2-4 között kel fel először, de néha előbb is. Évié az éjszakai műszak, de előre megcsináljuk a tápszereket, hogy ne kelljen halál álmosan még kevergetni is. Lilla időnként az egy helyett kétszer is felébred és megéhezik, erre pedig készülni kell. Végül olyan hajnal 5-7 között kell, durvább mint egy ébresztőóra.
Lillus egyébként a sok nyüglődés ellenére is nagyon nyugodt baba. Imád ölben lenni, nehezen viseli, ha nem körülötte forog a világ. Lelkileg és fizikailag is fontos neki, hogy ott legyünk, ölelgessünk, beszéljünk hozzá. Reagálni még nem igazán tud, sőt sajnos még csak elfogadja amit adunk, viszonozni egyátalán nem.
Kevesebbet sír, mint a többi baba, akiket szomszédoknál hallunk, bár az is benne van, hogy nem hagyjuk sírni, inkább beáldozzuk magunkat még hulla fáradtan is, és felvesszük mindig.
A köldökcsonk nagyon gyorsan leesett a gondos ápolásunknak köszönhetően. Azt kell mondanom, hogy minden gond nélkül átvészeltük az első hónapot, némi hasfájás ugyan volt, de semmi vészes.
Időnként nehéz eltalálni azt, hogy Lillusnak mennyi kajára van szüksége. Főleg azért, mert ez még napszakonként is változhat. Ha nem találjuk el a megfelelő mennyiséget, akkor vagy éhes marad, nyüglődik, nem alszik, ha pedig túletetjük, visszabukja, és megfájdul a hasa, tehát nem egyszerű történet.
Még nem tudja kontrollálni a körmeit, ezért időnként saját magán, időnként pedig rajtunk ejt nem kis karmolásokat. Évi párnaponta levágja a körmeit, de Lillus még nem egy simogatós kislány, inkább kinyomja a szemed a karmával, ha közel hajolsz. A fejét a hónap végére már egész jól forgatta, emelgette, főleg úgy, hogy gyakran hasra fektetjük, hogy küzdjön.
