Lillácska már egész kis örökmozgó lett. Egyre jobban érdeklődik, amikor csak fent van, egyfolytában forgolódik, mindig oda kell szaladni hozzá, mert hasra fordult, amit meg sokáig nem visel el.
Viszont hason jobban belátja a szobát. Már párszor próbálkoztunk azzal, hogy felültessük, egy ideig egész jól bírta, de a gerincét még sokáig nem bírja egyenesben tartani. A súlyát tekintve volt egy másfél hét, amikor alig hízott, szinte egyátalán nem, de a meleg miatt nem is nagyon kívánta a kaját, inkább vízet ivott.
Felfedezte a kezét, állandóan kapálózik, meg akarja fogni a dolgokat, bár még nem tudja irányítani hogy mit csinál, inkább csak arrafelé kap, aztán hátha eltalálja a dolgot. Sokszor a szájával is teszteli, amit sikerült megszereznie. Ha hason van, akkor már elkezd nyúlni a játékai iránt, de nem azért hogy játszon velük, hanem csak megszerzi, és bealmolja maga alá.
Egész nap amikor fent van, hallatja a hangját. Ez lehet sikoltozás, gajdolás, halandzsázás, de a legújabb mutatványa az, hogy vigyorogva kidugja a nyelvét a szájából, és bugyborékolva kifújja a nyálát. Aztán úgy néz ránk, mintha valami elismerést várna. Ha megsimizzük, akkor vidáman folytatja. Ha nem, akkor is.
Az alvását illetően már nagyon szépen végigalussza az éjszakát, általában fél 10 után tudjuk letenni az utolsó kaja után, bár már 8 körül alszik, késő este félálomban eszik, aztán hajnal 5 körül már felébred, akkor még cumit vissza lehet tenni a szájába, akkor hatig, fél 7ig elvileg kibírja, aztán már kell neki a reggeli.
Napközben szokott több picit szunyókálni, illetve egy nagyobbat, ami akár 3-4 óra is lehet. Délután célszerű levinni, mert akkor kellemesebben telik az este, és könnyebben elalszik, mert agyban is lefárad, és a levegő is jót tesz neki.
Naponta hatszor eszik, a következőképpen:
5.30 - 6.00 - reggeli
8.30 - 10.00 - tízórai
12.00 - 13.00 - ebéd
16.00 - 17.30 - uzsonna
18.00 - 19.30 - vacsora
21.00 - 22.00 - késői vacsora
Ezek persze intervallumok, és egy hónapon belül az uzsonna lesz a mostani vacsi szerepét, és a késői vacsi lesz az igazi vacsi. Még tápszert eszik, viszont Évi már a tízórai mellé már barackkal, almával kínálja, amit a leányzó vigyorva köp a szemünkbe, szóval én például jókat mérgelődöm, hogy mennyire nehéz etetni, hogy nem figyel oda a baba, bugyborékol, Cir meg csak nevetgél.
Hát igen, kettőnk közül ő maximálisan a türelmesebb, nekem még tanulnom kell ezeket, viszont ha itthon vagyok, részt szeretek benne venni, hogy gyakoroljak. Cir már egy-két alkalommal próbálkozott délutáni tejpéppel is, akkor volt nagy alvás, mert az durván laktató.
A baba nagyon mozgékony, elvittük például a négy hónapos oltására, és teljesen meglepődött a dokinő, hogy a baba állandóan hasra akart fordulni. Volt nagy üvöltés megint az oltásoknál.
Lillácska amúgy hihetetlenül érzelmes, vagy visít ha nem tetszik neki valami, viszont ha igen, akkor teli szájjal vigyorog, de legalább már ki tudja fejezni az érzelmeit.
