Lillus 8. hónapja

Ismét túl egy hónapon, és azt kell mondanom, hogy a legkomolyabb változások ebben a hónapban történtek. 7 hónaposan még csak átfordult egyik oldalról a másikra, állandóan hason akart lenni, meg úgyahogy vonszolta magát kúszásban. Na de mi történt alig pár hónap alatt? Baromi sok!

Először azt vettük észre, hogy egyre inkább felemeli a hasát, és tapogni kezd a kezével. Aztán hozzáemelte a térdeit is, és haladni kezdett, szinte pár nap alatt.mászás lett a kúszásból, a mászást teljesen el is hagyta. Aztán egyre többet volt ébren, és elkezdett felkapaszkodni az ágy oldalára, és aztán maga alá tolta a térdét, és feltérdelt.. Ebből persze nem tudott helyen változtatni, és ment az üvöltés.

Hát igen, ez a rossz, hogy előbb áll fel, minthogy ülni megtanulni. Na de ennek folyományaként térdelésből feltornászta magát állásba, aztán még nagyobb üvöltés volt, mert végképp nem tudott visszaülni, visszafeküdni. Kb. 3 percenként rohantunk át hozzá, mert lelkesen gyakorolt. Időnként meguntuk az állandó rohangálást, és hagytuk sírni, mert edződnie is kell, meg nem szabad, hogy mindenért hisztizzen, ezért sokszor koppant, lefejelte az ágy szélét, jó kis lila foltok születtek, de azt hiszem, mindenki így tanul meg járni. Most már úgy ahogy vissza tud helyezkedni az ágyba, ha nagyon akar, de még mindig inkább kihisztizi a figyelmet. Már egész ügyesen feltornássza magát állásba még akkor is ha nem az ágyban van, hanem a földön, bútorokba, vagy belénk kapaszkodva. Ha fogjuk a kezét, akkor 1-2 bizonytan lépést is meg tud tenni.

A mozgása már nagyon összetett, pontosan tudja, hogy ha leesik a cumija, hol keresse, visszateszi a szájába, teljesen elfordítja a csipőjét. Teljesen jól ül, tudja, hogy ha előredől, akkor ki kell tennie a kezeit, hogy ne essen pofára, de veszélyérzete még nincs, tehát van hogy kapaszkodik, aztán lenyúl valamiért, és úgy eldől, hogy megüti magát.

Érdekes dolog, hogy bár millió beceneve van, ha a nevén szólítjuk, arra mindig odanéz. Arra is felfigyel, ha azt mondjuk, hogy Nem! Szóval lassacskán kezdi felfogni az összefüggéseket, bár borzasztó türelmetlen, és ilyenkor akár kisbaba, akár nem, erélyt kell gyakorolni. Ha például hazaérünk egy nagy sétából, még mindenki kabát van, ő már üvölt a kajáért. Ilyenkor Évi állandóan kapkod, hogy minél kevésbé hergelje fel magát Lillus, mert akkor már nem lehet megetetni, de én például kipróbáltam azt, hogy nem, ne hisztizzen, kivárja, mert nem villámrabszolgák vagyunk, így is megcsináljuk amit akar, de nekünk is kell idő bizonyos dolgokhoz, szóval hagytam sírni, átöltöztem, és akár üvöltött, akár nem, határozott mozdulatokkal etetni kezdtem. Köpködött, fuldoklott, de fura módon a harmadik falatnál rájött, hogy nem hisztizhet. Megilletődött, és rendesen megette a kajcsit.

Az evés amúgy borzasztó macerás, mert a foga miatt már állandóan a szájához nyúl, így teljesen elmaszatolja az arcán, a haján, és sajnos a ruháján is a főzeléket, tejpépet, gyümölcsöt. Érdekli az, hogy belenyúljon ő a kajába, át akarja venni a kanalat, de nem azért, hogy ő egyen, hanem csak rágcsálni a kanalat, szóval sajnos ez nem egyszerű.
Egyenlőre mindent a szájába vesz, és nagyon sokat dumálgat, gajdol. Még inkább ragaszkodik hozzánk, mint eddig, tehát ha nem alszik, akkor szinte mindig a lábunk alatt van, és próbál felmászni ránk. Mutogatjuk neki a tükröt, nem olyan régen még puszilgatta és simogatta is a tükörképét, tetszett neki a másik baba. A porszívótól nagyon fél, teljesen megzavarodik, megrémül tőle, akkor csak az ölünkben ringatva tud megnyugodni.

Lillus 7. hónapja

Már a második félévben vagyunk. Lilla baba egyik pillanatról a másikra elkezdett kúszni, ami elég vicces, mert olyan, mint egy kettévágott zombi, vonszolja magát. De nagyon durva távolságokat meg tud gyorsan tenni, fél percen belül már a szoba másik végében van, és az a mániája, hogy a számítógépem színes kikapcsológombját megnyomja. Hát akkor lenne heves káromkodás^^

Sőt, ebben a hónapban nagyot fejlődőtt, mert pont a mai napon kezdett el ténylegesen mászni is. Eddig is feltérdelt már mászó pózba, de csak kutyázott, ma viszont hatalmas csapkodásokkal a padlón, mozgatta a térdét, és a hasát felhúzva átmászott a szobán^^

Már gyakoroljuk vele sokszor az ülést, de ő még nem tud felülni, és komoly támaszték nélkül szinte mindig eldől, kivéve ha előre dől a térdére. Ha lábra állítjuk, akkor mindig felrúgja magát, próbál járni, de azért nem siettetjük. Minden után odanyúl, zörög a zacskókkal, rámol, a játékai meg alig érdeklik^^

Fogai még mindig nincsenek, de manapság már nagyon sokat turkál a szájában, szerintem már hamarosan megkezdődik a szörnyűség, de ami a másik rossz, hogy tényleg elindult az, hogy valakinek lennie kell vele, mert rájön, hogy egyedül van, szeperációs szorong. Meg annyira érdeklődő, hogy etetésnél nem képes odafigyelni, vagy másfelé néz, vagy a kajára, de belecsap, nem tudja, hogyan kéne nyugton ülnie.

A nevére már hallgat, bár lehet, hogy csak a beszédre néz oda. A lényeg, hogy tudja, hogy ha hozzá beszélünk, már mindenfelé képes forgatni a fejét, félig felkönyököl, és pillanatok alatt helyzetet tud váltani.

Voltunk megnézni a leendő bölcsijét, naponta 394 ft lesz, ez azért vállalható, nagyon közel van, és rendes volt az irodás csaj. Mondjuk addig Évit még be kell jelentenem a cégbe, hogy tudjon a baba bölcsizni, mert csak úgy lehet, ha anyunak van állása.

A türelme sajnos semmit nem fejlődött, ha villámgyorsan nem az van, amit ő akar, akkor egyből üvölt. Ez különösen az időjárás miatt rossz, mert fel kell öltöztetni, amihez le kell tenni a pelusasztalra, és akkor már megy az üvöltés. Mondjuk fel nem fogom épp ésszel, miért utálnak a babák öltözni. Én öltöztetem, neki csak feküdnie kell, mégis ő ordít. Meg talán legyen meztelen?

Lillus 6. hónapja

Ismét eltelt egy hónap. Már nagyon sokszor fordul elő, hogy babácska nem alszik, és bár egy ideig elfoglalja magát, de mivel még nem tud ülni, egy idő után elunja magát, és visít a társaságért. Láthatóan nem azért, mert fáradt, hanem mert nem tud egyedül lenni. Ez persze azért rossz, mert bár szívesen vagyunk vele, nem tudjuk órákig lefoglalni, hiszen még nem nagyon tudja értékelni a dolgokat.

Állandóan vigyorog, buborékot fúj, gajdol, és kapálózik. Mindent a szájába vesz, az arcunk felé nyúl, bár egyenlőre nagyon marcangolós módszerrel, remélem ebből simogatás lesz a későbbiekben. Elkezdett haladni, habár ez még nem szabályos, inkább csak nyúl a játékért, aztán valahogy odavergődik hozzá, de mégiscsak tud előrehaladni, ez mégsem igazi kúszás, hanem tekergőzés. Ezért aztán nagyon kell rá figyelni, már nem lehet felügyelet nélkül hagyni az ágyon, legalábbis percenként rá kell nézni, hogy nem haladt e nagyon a széle felé.
A hasát időnként már felemeli, és kutyázósat játszik. Ez azt jelenti, hogy feltérdel mászós pózba, de még nem mer elindulni, csak ringatja magát.

Voltunk dokinőnél, aki nagyon megdicsérte, hogy szépen hízik, ezen felül erősen fel tudja magát húzni szinte ülő helyzetbe. Visszatérve az elfoglatságokra. Már nagyon érdeklik a dolgok, kaptunk játszószőnyeget, azon rengeteg apró bigyó van, és a leányzó nagyon jól érzi magát rajta, ezen felül ha elmegyünk a városba, nagyon sokat nézelődik, tanul.

Már két dolgot is tart egy-egy kezében, illetve megvárja, hogy ha kiejt valamit, akkor visszaadjuk neki. Nem tudjuk felmérni, hogy mit ért meg abból amit mondunk neki, Évi szerint maximum a hangsúlyt, tehát a szavakat majd meg kell tanítani neki, de ennek még nem jött el az ideje.

Évi nagyon szépen kezdi bevezetni a tápszeren túli kajákba, mint a gyümölcs, a tejpép, és a főzelék. Ezeket Lillácska elsőre furcsálkodva fogadta, de ügyesen eszeget, és az én kézügyességem is fejlődik a hetek során. Az emésztése még mindig kialakulóban. Bár már szinte minden esetben szilárdat tojik, bizonyos ételek nagyon megbonyolítják nála a dolgokat, mint például a répa. A kedvence a barack!

A fogai még egyátalán nem mozdultak meg, bár ugye ezt sokáig nem lehet látni, elképzelhető tehát, hogy jön már neki, csak nem látjuk. Még egy sem bújt ki. Ennek azért örülök, mert minél idősebb, annál inkább tudja a rágókát megtartani a szájában, meg kiflit adhatunk majd neki.

Emily és Róz voltak olyan aranyosak, hogy a szülinapunkra bébiszitter kuponokat adtak nekünk. Tehát időnként el tudunk menni ketten Évivel pár órára randizni, és ők addig átjönnek vigyázni Lillára^^ Ezúton is köszi nekik :)

Ami még fontos, meg szeretném köszönni, hogy olyan sokan kommenteltetek Lilla facebook-os képéhez, amivel indultunk a Szeress Okosan! pályázatán. Bár nem a fődíjat, de a kisebb díjak egyikét megnyertük, most várjuk, hogy megérkezzen!

Lillus 5. hónapja

Babácska állandóan hasrafordul, viszont utána nem tud, vagy nem akar visszafordulni a hátára. Pedig már ismeri a mozdulatot, mert legelőször ezt csinálta, de talán rossz tapasztalatai vannak, mert többször a játszószönyegen próbálhatta, amikor beütötte a fejét.
Ezért aztán ordít, ha a hasára fordul, mert nem tud visszafordulni. Évi szülei szerint viszont rá kell kényszeríteni, hogy megtanulja, mert ha állandóan visszafordítjuk, akkor sosem tanulja meg egyedül.

Próbálom ültetgetni, de egyedül még eldől, bár már egész ügyesen támasztja a térdét a kezével. Azt találtam ki, hogy az ágyon ültetgetem, ott ha eldől, a jó meleg takarón nem koppan a feje, hanem nevet, mert játéknak fogja fel.

Mindent a szájába vesz, már nagyon szépen játszik a csörgőivel, rágókáival. Zörgeti őket, rágcsál, nyálzik, csapkodja őket, és közben gurgulázik. Már arra is képes, hogy mind a két kezében tartson egy-egy tárgyat.

Teljesen jó a hallása, mert amint hall valamit, egyből érdeklődve odafordul, és a mi hangulatváltozásunkra is reagál. Ha fáradtak vagyunk, ő is könnyebben nyűgös lesz, de ha vidáman játszunk vele, őt is fel tudjuk vidítani, és gyorsan vigyorog. Imádja ha a levegőbe dobáljuk, akkor nagyon nevet.

Nagyon szépen kialakult a napirendje, mert lehet tudni, hogy kb mikor kel, mikor fog enni, mikor lesz álmos, és nagyjából már tudjuk, hogy mikor mi lehet a baja, pl kakis pelus. Persze így is vannak érthetetlen üvöltések, de azért sokat fejlődött a kapcsolatunk.

A kajálásában több változás is van. Egyrészt Évi már napi 1-2 alkalommal gyümölcsöt, vagy tejpépet ad neki, másrészt én már arra tanítgatom Lillát, hogy próbáljon egyedül enni. Tehát odaadom neki a cumisüveget, és egyedül tartsa meg, egyedül jőjjön rá, hogy meg kell dönteni, hogy jőjjön belőle a tápszer.

Nagyon jó a kapcsolata nem csak velünk, hanem ha átjönnek a nagyiék, velük is remekül elvan, illetve ha átjön mondjuk Róz, Emily, vagy bárki, aki mosolyog rá, akkor maximum unja magát, de nem félelemből sír.

Amikor fent van, állandóan mozog, kapálózik, minden percben figyelni kell rá, nehogy beüsse magát, koppanjon valamin, mert nincs veszélyérzete.

Lillus 4. hónapja

Lillácska már egész kis örökmozgó lett. Egyre jobban érdeklődik, amikor csak fent van, egyfolytában forgolódik, mindig oda kell szaladni hozzá, mert hasra fordult, amit meg sokáig nem visel el.

Viszont hason jobban belátja a szobát. Már párszor próbálkoztunk azzal, hogy felültessük, egy ideig egész jól bírta, de a gerincét még sokáig nem bírja egyenesben tartani. A súlyát tekintve volt egy másfél hét, amikor alig hízott, szinte egyátalán nem, de a meleg miatt nem is nagyon kívánta a kaját, inkább vízet ivott.

Felfedezte a kezét, állandóan kapálózik, meg akarja fogni a dolgokat, bár még nem tudja irányítani hogy mit csinál, inkább csak arrafelé kap, aztán hátha eltalálja a dolgot. Sokszor a szájával is teszteli, amit sikerült megszereznie. Ha hason van, akkor már elkezd nyúlni a játékai iránt, de nem azért hogy játszon velük, hanem csak megszerzi, és bealmolja maga alá.

Egész nap amikor fent van, hallatja a hangját. Ez lehet sikoltozás, gajdolás, halandzsázás, de a legújabb mutatványa az, hogy vigyorogva kidugja a nyelvét a szájából, és bugyborékolva kifújja a nyálát. Aztán úgy néz ránk, mintha valami elismerést várna. Ha megsimizzük, akkor vidáman folytatja. Ha nem, akkor is.

Az alvását illetően már nagyon szépen végigalussza az éjszakát, általában fél 10 után tudjuk letenni az utolsó kaja után, bár már 8 körül alszik, késő este félálomban eszik, aztán hajnal 5 körül már felébred, akkor még cumit vissza lehet tenni a szájába, akkor hatig, fél 7ig elvileg kibírja, aztán már kell neki a reggeli.

Napközben szokott több picit szunyókálni, illetve egy nagyobbat, ami akár 3-4 óra is lehet. Délután célszerű levinni, mert akkor kellemesebben telik az este, és könnyebben elalszik, mert agyban is lefárad, és a levegő is jót tesz neki.

Naponta hatszor eszik, a következőképpen:

5.30 - 6.00 - reggeli
8.30 - 10.00 - tízórai
12.00 - 13.00 - ebéd
16.00 - 17.30 - uzsonna
18.00 - 19.30 - vacsora
21.00 - 22.00 - késői vacsora

Ezek persze intervallumok, és egy hónapon belül az uzsonna lesz a mostani vacsi szerepét, és a késői vacsi lesz az igazi vacsi. Még tápszert eszik, viszont Évi már a tízórai mellé már barackkal, almával kínálja, amit a leányzó vigyorva köp a szemünkbe, szóval én például jókat mérgelődöm, hogy mennyire nehéz etetni, hogy nem figyel oda a baba, bugyborékol, Cir meg csak nevetgél.

Hát igen, kettőnk közül ő maximálisan a türelmesebb, nekem még tanulnom kell ezeket, viszont ha itthon vagyok, részt szeretek benne venni, hogy gyakoroljak. Cir már egy-két alkalommal próbálkozott délutáni tejpéppel is, akkor volt nagy alvás, mert az durván laktató.

A baba nagyon mozgékony, elvittük például a négy hónapos oltására, és teljesen meglepődött a dokinő, hogy a baba állandóan hasra akart fordulni. Volt nagy üvöltés megint az oltásoknál.

Lillácska amúgy hihetetlenül érzelmes, vagy visít ha nem tetszik neki valami, viszont ha igen, akkor teli szájjal vigyorog, de legalább már ki tudja fejezni az érzelmeit.

Lillus 3. hónapja

Elértük a kritikus negyed évet, bár vannak fejlődések, de attól még ugyanolyan nehéz maradt a dolog, hiszen minden életkornak megvannak a maga sajátosságai.

Lilla továbbra is nehezen fogadja el, hogy ha felébred nem ugrunk azonnal. Pár percet néha kibír, de sokszor azonnal nyávog, ha nem vagyunk ott. Hiába játszottunk le már közel ezerszer hogy ha felébred, igyekszünk rohanni a kajájával, nincs annyi türelme hogy ezt kivárja, hanem mintha éheztetnénk, úgy szokott időnként zokogni.

Egyre többet mosolyog, gajdol, bár csak akkor ha éppen nincsen semmi problémája, mert a napja nagy részét még továbbra is az teszi ki, hogy eszik, kakil, unatkozik, nem igazán lehet neki játékot adni, sem pedig lekötni a figyelmét. Ha babakocsizunk, azt már kellőképpen utálja, mert nem lát ki belőle, csak dobálja magát. Megpróbálkoztunk a kenguruval, ebben egész jól elvan, nézelődik, de nem tud benne aludni, mert nincs fejtámlája. A kenguru amúgy elég durván fárasztó, olyan testtartásban kell lenni, hogy szétszakad a végére az ember.

Bejött nála az, hogy megijed ha olyan embert lát, akit nem túl gyakran. Ilyenkor el is sírja magát, hacsak nem nyugtatja meg valamelyikünk, hogy nem törnek az életére. Egyre több a haja, a születési haja pedig nem hullott ki, hanem az új hozzánő. Persze a születési tincsek még sötétebbek, és hosszabbak, de majdcsak össze fog érni a kettő. A szeme színe még mindig kék, de néha már lehet látni árnyalatokat, de ebből még nem lehet tippelni, hogy marad-e kék, vagy barna lesz, netán zöld.

Lassan egy hónapja ömlik a nyála, néha nyűgös is, de hogy ez a fogzás jele-e azt még nem tudjuk, ilyenkor már beindulhat, de lehet, hogy csak sokkal később. Mozgás terén szépen fejlődik, mert nagyon szépen ki tudja magát tartani, a feje már sosem bicsaklik le, az ölemben még üldögélni is tud picit, a kádat viszont kinőtte, kilóg a lába. A pancsolást már teljesen élvezi, folyamatosan rugkapál közben.

Folyamatosan figyel minket ha meglát, tudni akarja, hogy mi történik, ezért van, hogy nem szereti a babakocsit sem. Naponta hétszer eszik, még mindig csak tápszert, de hamarosan elkezdjük a hozzátáplálást. Alvás tekintetében naponta pár óra kajálások után, éjjel 10-től olyan reggel 5-7ig kb. Persze ebben benne van, hogy már fél 9-kor letesszük, de még kap egy éjszakai kaját fél 10-kor.

Megkapta a hónap végén a 3. havi oltását is, és még lesz a 4. hónap végén is, aztán szerencsére sokáig semmi. Ilyenkor nagyon nyűgös szokott lenni, és be is lázasodik.

Lillus 2. hónapja

Szalad az idő, babácska már két hónapos is elmúlt, lássuk, hogy mik történtek vele az elmúlt hetekben. A védőnő a 6. hétig minden héten jött, nekünk pedig minden héten menni kellett leméretni a babát, és hogy megnézzék, minden rendben van vele. A közérzete teljesen jó, kezdi már megszokni a kinti világot, a súlya is szépen gyarapodik, a cicit viszont a 7.-8. héten elutasította, nem kér már többet. Teljesen megszokta a cumisüveget, nem hajlandó megküzdeni a ciciért, viszont veszünk mellszívót, abból azért még érdemes tejecskét préselni, mert tápszer mellé még megeszi a baba.

Alvások tekintetében teljesen változó, hogy mennyi pihenésre van szüksége a leányzónak, de nem ébresztjük fel, mert akkor hízik ha pihen. Ha nagyon éhes, úgyis felébred magától. Éjszakánként este 9-10-től hajnal 4-ig tud aludni, aztán már csak keveset, és teljesen felébred.

Amikor fent van, akkor állandóan nézelődik, figyel, rácsodálkozik a világra. Egyre többet néz minket, és ami nagyon fontos, egyre komolyabbak a fintorai, időnként már elmosolyodik szerencsére. Viszonylag keveset sír, kezdi kialakítani a saját nyelvét, sikongatással, hanghatásokkal jelzi, ha valami tetszik vagy ha nem tetszik Egyfolytában gagyog valamit, próbálja kifejezni az akaratát. Rengeteg csörgös, szájba vehető játékot kapott, bár még semmit nem tud megtartani, vagy a szájában tartani, inkább csak nézegetni őket, főleg ha zajos. A kiságyát hamarosan felemeljük, és beleköltöztetjük a mózerkosár helyett, mert az ágyára kapott felszerelhető zenés bizbazt. Mi átköltöztünk a nagyszobába, őt pedig átköltöztettük a babaszobába.

A szemöldöke besárgult, ez a koszmó, más néven Kozmóó. Én sem tudom, hogy ez mire szolgál, de vettünk méregdrága kencét, és kenegetjük rá, amikor nem alszik a csajszi, mert különben beledörzsöli a szemébe. Szopizza már az ujját időnként, a cumit pedig imádja, bár elvileg csak akkor szabad odaadni neki, ha már álmos, hogy megnyugodjon, de a hajamat tudom tépni, amikor percenként kiesik a szájából.

Sokszor tesszük hasra napközben, hogy erősödjön a nyaka, és nagyon szépen emelgeti, kitartja
magát. Egyenlőre nem sokáig megy neki a dolog, és ha elfárad, háborogva szokott rikoltozni. Még nem tud semmit kézben tartani, de már nyújtogatja az ujjait, nem mindig tartja ökölben. Határozottan rühelli, ha nem vagyunk a látóterében, időnként már mosolyog rajtunk, de ez nem valószínű, hogy tudatos, szociális mosoly, inkább ösztönös.

Most már én is egész jól el tudom ringatni. Belekapcsolódtam a babás rituáléba, hiszen már nem cicin, hanem ölben nyugszik meg, és mivel anyatej már alig van, az is fejős megoldással, így már bármit tudok én is csinálni vele, Évivel felváltva foglalkozunk a babával, játék terén is, meg ha bármi nyűgje van.

A második hónap végére 3450 grammot ért el, ami nagyon szép az első hónap bénázásához képest. Sokszor én türelmetlen vagyok, hogy mikor fogja megtartani a cumit a szájában, és ehhez hasonló dolgok, de Évi mindig türelemre int. Lillus a hónap végén megkapta a kötelező oltásait, akkor volt nagy üvöltés, be is lázasodott, de lázcsillapító kúppal meg tudtuk oldani, és sikeresen átvészelte a dolgot.

Egyébként aki kitalálta, hogy az orvosi épület emeletén legyen a gyermekorvos, és nincs lift, azt legszívesebben felrúgnám. Minden alkalommal fel kell cipelni az acélvázas babakocsit, és persze ehhez két ember kell, mert babával együtt még nehezebb lenne, szóval Évi babázik, én meg cipelem fel, időnként munkába menet, öltönyben.