Szalad az idő, babácska már két hónapos is elmúlt, lássuk, hogy mik történtek vele az elmúlt hetekben. A védőnő a 6. hétig minden héten jött, nekünk pedig minden héten menni kellett leméretni a babát, és hogy megnézzék, minden rendben van vele. A közérzete teljesen jó, kezdi már megszokni a kinti világot, a súlya is szépen gyarapodik, a cicit viszont a 7.-8. héten elutasította, nem kér már többet. Teljesen megszokta a cumisüveget, nem hajlandó megküzdeni a ciciért, viszont veszünk mellszívót, abból azért még érdemes tejecskét préselni, mert tápszer mellé még megeszi a baba.
Alvások tekintetében teljesen változó, hogy mennyi pihenésre van szüksége a leányzónak, de nem ébresztjük fel, mert akkor hízik ha pihen. Ha nagyon éhes, úgyis felébred magától. Éjszakánként este 9-10-től hajnal 4-ig tud aludni, aztán már csak keveset, és teljesen felébred.
Amikor fent van, akkor állandóan nézelődik, figyel, rácsodálkozik a világra. Egyre többet néz minket, és ami nagyon fontos, egyre komolyabbak a fintorai, időnként már elmosolyodik szerencsére. Viszonylag keveset sír, kezdi kialakítani a saját nyelvét, sikongatással, hanghatásokkal jelzi, ha valami tetszik vagy ha nem tetszik Egyfolytában gagyog valamit, próbálja kifejezni az akaratát. Rengeteg csörgös, szájba vehető játékot kapott, bár még semmit nem tud megtartani, vagy a szájában tartani, inkább csak nézegetni őket, főleg ha zajos. A kiságyát hamarosan felemeljük, és beleköltöztetjük a mózerkosár helyett, mert az ágyára kapott felszerelhető zenés bizbazt. Mi átköltöztünk a nagyszobába, őt pedig átköltöztettük a babaszobába.
A szemöldöke besárgult, ez a koszmó, más néven Kozmóó. Én sem tudom, hogy ez mire szolgál, de vettünk méregdrága kencét, és kenegetjük rá, amikor nem alszik a csajszi, mert különben beledörzsöli a szemébe. Szopizza már az ujját időnként, a cumit pedig imádja, bár elvileg csak akkor szabad odaadni neki, ha már álmos, hogy megnyugodjon, de a hajamat tudom tépni, amikor percenként kiesik a szájából.
Sokszor tesszük hasra napközben, hogy erősödjön a nyaka, és nagyon szépen emelgeti, kitartja
magát. Egyenlőre nem sokáig megy neki a dolog, és ha elfárad, háborogva szokott rikoltozni. Még nem tud semmit kézben tartani, de már nyújtogatja az ujjait, nem mindig tartja ökölben. Határozottan rühelli, ha nem vagyunk a látóterében, időnként már mosolyog rajtunk, de ez nem valószínű, hogy tudatos, szociális mosoly, inkább ösztönös.
Most már én is egész jól el tudom ringatni. Belekapcsolódtam a babás rituáléba, hiszen már nem cicin, hanem ölben nyugszik meg, és mivel anyatej már alig van, az is fejős megoldással, így már bármit tudok én is csinálni vele, Évivel felváltva foglalkozunk a babával, játék terén is, meg ha bármi nyűgje van.
A második hónap végére 3450 grammot ért el, ami nagyon szép az első hónap bénázásához képest. Sokszor én türelmetlen vagyok, hogy mikor fogja megtartani a cumit a szájában, és ehhez hasonló dolgok, de Évi mindig türelemre int. Lillus a hónap végén megkapta a kötelező oltásait, akkor volt nagy üvöltés, be is lázasodott, de lázcsillapító kúppal meg tudtuk oldani, és sikeresen átvészelte a dolgot.
Egyébként aki kitalálta, hogy az orvosi épület emeletén legyen a gyermekorvos, és nincs lift, azt legszívesebben felrúgnám. Minden alkalommal fel kell cipelni az acélvázas babakocsit, és persze ehhez két ember kell, mert babával együtt még nehezebb lenne, szóval Évi babázik, én meg cipelem fel, időnként munkába menet, öltönyben.
