Már a második félévben vagyunk. Lilla baba egyik pillanatról a másikra elkezdett kúszni, ami elég vicces, mert olyan, mint egy kettévágott zombi, vonszolja magát. De nagyon durva távolságokat meg tud gyorsan tenni, fél percen belül már a szoba másik végében van, és az a mániája, hogy a számítógépem színes kikapcsológombját megnyomja. Hát akkor lenne heves káromkodás^^
Sőt, ebben a hónapban nagyot fejlődőtt, mert pont a mai napon kezdett el ténylegesen mászni is. Eddig is feltérdelt már mászó pózba, de csak kutyázott, ma viszont hatalmas csapkodásokkal a padlón, mozgatta a térdét, és a hasát felhúzva átmászott a szobán^^
Már gyakoroljuk vele sokszor az ülést, de ő még nem tud felülni, és komoly támaszték nélkül szinte mindig eldől, kivéve ha előre dől a térdére. Ha lábra állítjuk, akkor mindig felrúgja magát, próbál járni, de azért nem siettetjük. Minden után odanyúl, zörög a zacskókkal, rámol, a játékai meg alig érdeklik^^
Fogai még mindig nincsenek, de manapság már nagyon sokat turkál a szájában, szerintem már hamarosan megkezdődik a szörnyűség, de ami a másik rossz, hogy tényleg elindult az, hogy valakinek lennie kell vele, mert rájön, hogy egyedül van, szeperációs szorong. Meg annyira érdeklődő, hogy etetésnél nem képes odafigyelni, vagy másfelé néz, vagy a kajára, de belecsap, nem tudja, hogyan kéne nyugton ülnie.
A nevére már hallgat, bár lehet, hogy csak a beszédre néz oda. A lényeg, hogy tudja, hogy ha hozzá beszélünk, már mindenfelé képes forgatni a fejét, félig felkönyököl, és pillanatok alatt helyzetet tud váltani.
Voltunk megnézni a leendő bölcsijét, naponta 394 ft lesz, ez azért vállalható, nagyon közel van, és rendes volt az irodás csaj. Mondjuk addig Évit még be kell jelentenem a cégbe, hogy tudjon a baba bölcsizni, mert csak úgy lehet, ha anyunak van állása.
A türelme sajnos semmit nem fejlődött, ha villámgyorsan nem az van, amit ő akar, akkor egyből üvölt. Ez különösen az időjárás miatt rossz, mert fel kell öltöztetni, amihez le kell tenni a pelusasztalra, és akkor már megy az üvöltés. Mondjuk fel nem fogom épp ésszel, miért utálnak a babák öltözni. Én öltöztetem, neki csak feküdnie kell, mégis ő ordít. Meg talán legyen meztelen?
