Babácska állandóan hasrafordul, viszont utána nem tud, vagy nem akar visszafordulni a hátára. Pedig már ismeri a mozdulatot, mert legelőször ezt csinálta, de talán rossz tapasztalatai vannak, mert többször a játszószönyegen próbálhatta, amikor beütötte a fejét.
Ezért aztán ordít, ha a hasára fordul, mert nem tud visszafordulni. Évi szülei szerint viszont rá kell kényszeríteni, hogy megtanulja, mert ha állandóan visszafordítjuk, akkor sosem tanulja meg egyedül.
Próbálom ültetgetni, de egyedül még eldől, bár már egész ügyesen támasztja a térdét a kezével. Azt találtam ki, hogy az ágyon ültetgetem, ott ha eldől, a jó meleg takarón nem koppan a feje, hanem nevet, mert játéknak fogja fel.
Mindent a szájába vesz, már nagyon szépen játszik a csörgőivel, rágókáival. Zörgeti őket, rágcsál, nyálzik, csapkodja őket, és közben gurgulázik. Már arra is képes, hogy mind a két kezében tartson egy-egy tárgyat.
Teljesen jó a hallása, mert amint hall valamit, egyből érdeklődve odafordul, és a mi hangulatváltozásunkra is reagál. Ha fáradtak vagyunk, ő is könnyebben nyűgös lesz, de ha vidáman játszunk vele, őt is fel tudjuk vidítani, és gyorsan vigyorog. Imádja ha a levegőbe dobáljuk, akkor nagyon nevet.
Nagyon szépen kialakult a napirendje, mert lehet tudni, hogy kb mikor kel, mikor fog enni, mikor lesz álmos, és nagyjából már tudjuk, hogy mikor mi lehet a baja, pl kakis pelus. Persze így is vannak érthetetlen üvöltések, de azért sokat fejlődött a kapcsolatunk.
A kajálásában több változás is van. Egyrészt Évi már napi 1-2 alkalommal gyümölcsöt, vagy tejpépet ad neki, másrészt én már arra tanítgatom Lillát, hogy próbáljon egyedül enni. Tehát odaadom neki a cumisüveget, és egyedül tartsa meg, egyedül jőjjön rá, hogy meg kell dönteni, hogy jőjjön belőle a tápszer.
Nagyon jó a kapcsolata nem csak velünk, hanem ha átjönnek a nagyiék, velük is remekül elvan, illetve ha átjön mondjuk Róz, Emily, vagy bárki, aki mosolyog rá, akkor maximum unja magát, de nem félelemből sír.
Amikor fent van, állandóan mozog, kapálózik, minden percben figyelni kell rá, nehogy beüsse magát, koppanjon valamin, mert nincs veszélyérzete.
