40.hét 1. nap - Lillus megszületett!

Ez az utolsó blogbejegyzésem, mert végre, megjött Lillus, ennek a történetét fogom most elmesélni. Hívhatom akár kálváriának is. Ott hagytam abba, hogy Évinek csütörtök hajnaltól már brutális fájásai voltak, a védőnő is javasolta, hogy nézessük meg, hogy mi a helyzet.

17.00.Délutánra fokozódott a helyzet, olyannyira, hogy 5 körül felkerekedtünk, és bementünk a kórházba, végülis nincsen messze.

17.30. Becsöngettünk, nagyon aranyos fiatal szülésnő kukucskált ki, hogy mi a helyzet. Elmondtuk, bólogatott, rátette Évit a gépre, hogy nézzük a baba szívhangot, meg a méh összehúzódásokat.

18.10. 30-35 perc múltán egy osztályvezető nővér rálegyintett, hogy áh, ezek még mindig csak a jósfájások, valakinél hetekig tartanak. Bakker. Mehettünk haza, apa is mondta, hogy még 4-5 nap ilyen ütemben.

20.30. Otthon leültünk tévézni, de olyan fél órával később elemi erővel fájt már neki, hogy már sírdogált szegénykém. Elkezdtünk mérni megint, 5 perc alatt voltak az időközök, és több mint 40 másodpercesek.

21.23. Picit ugyan rendszertelenek voltak, de a drágám nagyon szenvedett, ezért felhívtam apát, és mondtam neki, hogy jőjjön. Mi addig készülődtünk, borotválkoztam, betettük az utolsó dolgokat a táskába.

21.55. Apa megérkezett, hozott üdcsit, ásványvizet, és hát ami a legfontosabb, némi pénzecskét a szülésnőnek. Évim addigra már eléggé sírdogált, meg pihegett, de gyorsan beértünk.

22.15. A kapunál halál lassú stílusban nézelődött a portás, hogy hova jövünk, felírta a rendszámot. Felmentünk a harmadikra, ahol az egyik délutáni nővérke volt ott, és megkérdezte: máris? Hogy máris visszajöttünk? Mondtuk, hogy igen, eléggé megsűrűsödtek, és megdurvultak a dolgok, nézze meg. Kiderült, hogy nem nővér, hanem ő az éjszakás szülésznő, de ugye már 7 után bent volt, és reggel hétig marad.

22.30. Rátette megint Évit a gépre, ő pedig mondta nekem, hogy már semmiképpen sem megyünk haza, mindenképpen csináljanak valamit. A görbék most egyértelműen jelezték a dolgot, tehát örülhettünk. Évit bekisérték a szobába, nekem meg kiadták ukázba, hogy menjek le a betegfelvételre, kitöltetni egy kartont. Lementem anyuval, aki közben szintén befutott.
Hát a betegfelvételis öregasszony fost a szót. Minden hülyeségről beszélt, húzta az időt, biztos unatkozott. Laurásan intettem neki sokszor, hogy haladjunk máár.

23.15. Nagy nehezen megkaptuk a cuccost, mentünk fel. Bár nem a sárga szoba, de a kék sem rossz. Évin már ott volt a gép, és feküdt az ágyon. Bemutatkozott a szülésznő, neki azonnal oda akartuk adni a pénzecskét. Ildikónak hívták, és azt mondta, hogy előre semmit. Ez jófej dolog, mert tényleg akkor adj, ha meg vagy elégedve. Azt mondta, hogy a szívhang alacsony, de közben mosolygott, látszott rajta, hogy full profi, mindenre tudja a megoldást. Azt mondta, hogy burokrepesztés lesz, de még tágulni kell picit, bár a két ujnyi is elég jó így kezdetnek.

23.20. Anyunak adtam kis lehetőséget, hogy bejőjjön Évihez, mert csak egy ember lehetett bent egyszerre. Beszélgettek picit, aztán én mentem vissza. Apa közben elment haza, hogy majd reggel jön, addig küldjek smst.

23.30. Ildikó bólogatott, hogy csak így tovább. Bejött a szülésorvos, aki nagyon fiatalnak, és nagyon szigorúnak nézett ki. Baromi sok dologról kérdezgette Évit, aláírtunk egy papírt, hogy minden tájékoztatást megkaptunk. Megcsinálta a burokrepesztést, ami Évi szerint nem volt annyira fájdalmas, mint amennyire olvastunk róla. A tágulás 3 ujjnyi. Ildikó szerint hajnal 3-ra meglesz a baba. Évi sírdogált, hogy addig nem bírja ki, mert nagyon fáj.

23.40. 4 ujjnyi! Nagyon gyors volt a a tágulás. Az értékek teljesen jók. Ildikó szerint már egykor kint lesz a baba. Ezt Évi örömmel vette, én szorongattam a kezét, hogy lehet, hogy már sokkal hamarabb, bírja ki.

23.50. Eltűnt a méhszáj, aminek még 10 ujjig kellett volna tágulni, szóval hihetetlenül gyors volt. Az epidurál érzéstelenítés már nem is jöhetett szóba, sőt asszem ÉVi már gyorsan túl akart esni a fájdalmakon, nem pedig még órákig elhúzni, kisebbekkel.

23.55. Bejött a szülésorvos, és egy másik doki is. A másik megnézegette a babát belülről, és bólintott, hogy szépen megindítható a koponyája, jöhet a nyomás. Beadtak Évinek egy injekciót lentre, amit hősiesen végignéztem, de szó szerint spriccelt a vér, amitől majdnem rosszul lettem.

0.00. Elkezdődtek a nyomások. Elmondták ÉVinek, hogy szem becsuk, bent tartja a levegőt, meg az üvöltést, és utána nyom. Babácska miliméterenként haladt, de az orvosok szerint nagyon szép ütemben.

0.10. Szegény drágám már teljesen kikészült, hogy kész, nem bírja tovább. Csititgattam, hogy már mindjárt, miközben én vacogtam a félelemtől, rettegtem, hogy nem tudok mit csinálni. Láttam a személyzeten, hogy nagyon profik, magabiztosak, nagyon szépen csinálták.

0.15. Megpillantottuk Lillus haját. Bár ezt mondtam Évinek, valahogy nem ezzel volt elfoglalva, hanem hogy nagyon fáj. Mindig kérdezgette, hogy még mennyi? Nem lehet ezért kárhoztatni, teljesen érthető. Bíztattam, mint az edző, hogy ügyes vagy, meg hogy szem becsuk, nyomd!

0.25. Az utolsó nyomások. Nem igazán látszott kívülről, hogy haladt volna a dolog, de a dokik szerint nagyon is. Ekkora már olyan szagok terjengtek, hogy kőkeményen szorítottam össze a számat, és igyekeztem nem levegőt venni. Mindenre felkészültem, csak a szagokra nem, de hát ez a szülés velejárója.

0.30. Most jön az utolsó! Mondták Évinek hogy bizony gátmetszés jön. Hát ez nem metszés volt, hanem egy gigászi vágás, egy akkora ollóval, hogy csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Ezt már Évi nem is érezte, pedig az olló úgy vágta szét a húst, mint a papírt.
Utána viszont érezte, mert a következő nyomásnál elég durva lett a fájdalom.

0.32. Vártuk az utolsó nyomást, hogy ki tudják húzni Lillát, de nem jött. Évicám nagyon pityergett, hogy hol van már a fájás, mert nem tud nyomni.

0.35. És csak megérkezett. Egyik pillanatról a másikra ÉVi nyomott, és úgy kirántották Lillust, hogy addig csak a fejteteje látszott, aztán ott volt az egész kis lila ufó az ágyon. Nem kezdett el sírni, de látszott, hogy tekereg, arca elé kapta a kezét a fénytől meg a spraytól amit a szemébe nyomtak. Orrán száján csöveket le, és már vitték is vizsgálgatni.

0.45. Mondták, hogy megnézhetem. Évit fájó szívvel otthagytam, és megnéztem a leányzót. Nagyon picike volt, 2250 gramm, de azt mondták, hogy minden rendben van vele 8/10-es osztályzatot kap, ami nagyon jó, max a pici súly miatt vontak. De szépen reagál mindenre.

0.50. Betakargatták, és odaadták. Babáztunk egy kicsit anyuval. Mármint a sajátommal. Lillus nyekergett, fintorgott, nem tetszett neki ez a világ. Rosszalló pofit vágott nagyon.

1.15. Bementem időnként Évihez, de eddigra már összevarták. Az orvos gratulált, sajnáltam picit, hogy neki nem tudtunk pénzecskét adni, de hát evvan. Ildikó megkapta az övét, és nagyon örült neki. Megmutattam Évinek a trónörököst, és örömködtünk, anyu meg elindult haza gyalog.

1.45. Átmentünk a kórterembe, a picit pedig beadtuk az újszülött osztályra, hogy Évi tudjon pihenni. Beszélgettünk még Évivel, aki bár fáradt volt, ekkor már sokkal jobban. Sajgott mindene. Segítettem elrendezkedni, Ildikó pedig elmondta, hogy talán reggel új helyre mehet majd, mert most a messzi 8/b kórtermet kapta, ami jó messze van az újszülött osztálytól.

2.15. Elbúcsúztunk, és mindhárman külön tértünk nyugovóra, nekem még volt egy utam hazafelé, és végül olyan 3 előtt értem haza, és vacsival együtt olyan fél négykor kerültem ágyba.

Reggel természetesen visszamentem, bevásároltam amit még kellett, addigra Lillus is elvesztette szerencsére az ufókék szinét, és szép babaszíne lett.

Hát ennyi volt Lillus születésének története, köszönjük a sok jókívánságot, kommentet, hogy olvastatok minket! Nem fogunk eltűnni senki szeme elől, időnként jelentkezünk azok felé is, akikkel nem beszélünk napi szinten! Sziasztok!

39. hét 6. nap

Felfokozódtak a történések! Tegnap Évi elment szívhang hallgatásra, akkor még nem volt semmi különösebb. Ám este elkezdődtek ismét a jósfájások, és Lillus olyan szinten kilátszott Évi hasán keresztül, mint a Himalája, teljesen csúcsos volt, boxolt, hullámzott.
ÉVinek eléggé rendszertelen időközönként belenyilalt. Mondtam neki, hogy menjen el fürcsizni, attól elvileg elmúlik, ha ez még nem a szülés.
Hát picit csökkentek, viszont ami lényeg, kipottyant a nyákdugó. Aki nem tudná hogy mi ez, annak elmagyarázom. Egy olyan kis védő cucc, ami védi a magzatburkot a szennyeződéstől, meg mindentől. Ha kipottyan, akkor már célegyenesben vagyunk. Hát kipottyant fürdés közben. Érdekes látvány volt, de férfi olvasóink számára nem részletezem, lányok meg úgyis meg fogják tapasztalni, kivéve aki örökbefogad.
Hát Évi mosolygott, de még mindig fájt a hasa, állítása szerint én meg ugráltam, mint a mérgezett egér, felhívtam aput, anyut, a főnökömet. Ez utóbbinak persze nem részleteztem, csak elmondtam, hogy lehet, hogy itt a cél mindjárt, tehát ezzel számoljon.
Reggel korán keltünk, mert mentünk a védőnőhöz, de már hat körül fent voltunk, mert Évinek iszonyatos módon megindultak megint a fájásai. Ezek még mindig a jósfájások, mert nincs bennük rendszer, de mondtam neki, hogy szóljon, ha lesz, tutira megérzi az anyai ösztön miatt hogy mikor jön az igazi.
Elmentünk a védőnőhöz. Évi vérnyomása már picit nagyobb, a súlya viszont megint visszacsökkent, értelmesen étkezett. Volt egy pici vér a pisiben, de Erzsike szerint ez nem gond, a nyákdugó leválása miatt lehet. Felkészített az utolsó szakaszra, mikor induljunk el, ilyesmik. Véleménye szerint 1 hét múlva már nem találkozunk, mert addigra már babázunk.
Na de akkor én nemsoká megyek melózni, viszont Évinél ott a vészhívóm, hogy bármikor tudjak rohanni. Vettünk neki csokit, ásványvizet az útra, taxipénz félretéve, ha kellene, most már tényleg bármikor. Lehet, hogy már ma, lehet, hogy holnap, de szerintem az lesz amit én tippeltem, hogy vasárnap.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 88,33%

39. hét 4. nap

Remélem hogy most már célegyenesben vagyunk, mert már idegörlő ez a várakozás. Tegnap Évi 2-re ment ultrahangra, több mint egy órát várt, de a doki nem volt elérhető, mert valami műtéten volt. Végül utána hazajött.

Én munkából jövet siettem a délutáni terhesoktatásra, és ott találkoztunk. Az előadás egy film nézése volt, gyakorlatilag semmi újat nem mondott, de nem baj, ismételtünk legalább.
Az előadáson volt egy szülésorvos és egy szülésznő, mintketten nagyon kedvesek, barátságosak voltak. Az orvosnak mondtam el, hogy mit csináljunk az elmaradt ultrahanggal. Azt mondta hogy az előadás után menjünk fel a nővérszobára, és kérdezzük meg, hátha bent van a doki.

Megnézhettük a szülőszobákat is, semmi extra, végülis így képzeltem őket. A sárga szobának kell drukkolni, mert az a legtágasabb, és legjobban felszerelt. Aztán megkérdeztük a szülésnőtől a végén, hogy bent van-e a doki. Bent volt, ami nagy szerencse, mert ekkor már fél hét volt. Szóltak neki, hogy megyünk. Felmentünk, vártunk vagy 20 percet, de megjött végül. Megnézte Évit és Lillát. Hát méretben nem mutatott többet, továbbra is 2600 gramm körüli, és most meg május 22-őt hozott ki a gép. Hihetetlen. A doki azt mondta, hogy ne aggódjunk, vélhetően 1-2 héten belül várható a leányzó. Tartsuk magunkat az április 25-30 közöttihez, aztán kész.

Írt fel Évinek vasat, a csalánkiütésekre viszont nem tudott mit mondani. Szegény Évi már mindenhol viszket, ami gyakori a terhesség utolsó heteiben, napjaiban, na de nincs rá gyógyszer? Ez durva. Szerintem el kéne menni vele a bőrgyógyászatra, hátha felír neki valami hűsítő krémet.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 87,75%

39. hét 1. nap

Szerdán Évi volt szívhanghallgatáson. Lilla szokás szerint bekómált, alig akart mozogni, de asszonykám már rutinosan keltegette, és így ki lehetett hozni értelmes eredményt. Jövő héten ismét menni kell.

Csütörtökön védőnőnél voltunk, ő már kicsit jobbakat mondott. Elmondta, hogy akkor is tartsuk magunkat az április 25-höz, és ha akkkor nem indul meg, akkor menjünk be a kórházba, megnézetni a babát, hogy mi a helyzet, nyitva-e a méhszáj.
Megnézte Évi pisijét, teljesen jó. A vérnyomása kissé magas, fűszermentesen kéne kajálni. A súlya most picit nagyobb, erre figyelni kell. Megnézte a szívhangos papírt, és véleménye szerint Lilla nem nagyon akar még megszületni. Javasolta, hogy Évi igyon előtte jó hideg kólát, mert a koffeintől és a szénsavtól felébred, és lehet nézni a mozgását.
Évi pocifeszüléseire azt mondta hogy azok már jósfájások. Hát én utánanéztem neten, ha csak simán nekifeszül, akkor az más, mint a méh összehúzódása.

Az az érdekes, hogy Évinek semmilyen jósfájása nem volt még (csak egyszer a buszon, de az lehetett fűszeres kajától), pedig ez már a 39. eleje. Még azt is mondta a védőnő, hogy azért lehet esetleg pici a baba, mert hiába számolta Évi hogy június 18-án volt az utolsó mensije első napja, van aki a mensi előtt pár nappal esik teherbe, tehát lehet, hogy a baba augusztus közepén fogant, akkor meg lehet simán három hetes eltérés.

Hát én ezt cáfolom, meg is mondom, hogy miért. Ezért jó visszanézni a blogot. Amikor szeptember 6-án voltunk először nőgyógyásznál, akkor 11 milimétert mondott, és hogy ez egy 7 hetes magzat méretének felel meg. Ha lenne három hét csúszás, nem tudott volna egy 4 hetest kimutatni, mert az szinte még nem is látszik, mivel a mensi után két héttel van peteérés, amikor foganhat, és utána minimum 10 nap a beágyazódás. Tehát szinte biztos akkor 7 hetes volt, sőt több szakirodalom szerint a 12. hétig minden magzat ugyanakkora ütemben nő, tehát mindegy, ha akkor megvolt a mérete, azóta már lehet kisebb az átlagnál. A lényeg, hogy maradunk az április 25-nél.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 87%

38. hét 5. nap

Voltunk hétfőn az utolsó ultrahangon. Bár csak hivatalosan utolsó, mert jövő héten megint szeretné látni a doki Lillát, ami bosszantó, mert én nem tudok menni munka miatt. Kár. Amúgy az ultrahangon már nem látszik semmi, mert teljesen kitölti a képernyőt a leányzó.
Szép nagy, mégis azt mondta, hogy kisebb mint kéne, nem a 38. hétnek megfelelő, hanem a 35.-nek, és a gép szerint május 15-én születik. Kissé elképedtem, mert azért elég durva lenne, ha még egy hónap hátravan.

Aztán megnézte a doki a terheskiskönyet, hogy ápr. 30-at mondott legutóbb, és azt mondta, hogy valszeg az lesz. Én kissé idegbeteg voltam, mert már alig várom, nem tudok még egy hónapot várni. Évi is nyugtatgatott, hogy tavaly a tábor előtt (július 18 körül) volt az utolsó mensije, nem valószínű, hogy elszámolta egy hónappal, egyszerűen pici a baba, de nem mindenki születik ugyanakkora súllyal. Amúgy most 2600 gramm, ami a doki szerint jó. Hát szerintem is, nem kell óriásnak lennie, majd nő még ha megszületett. Egyébként ha most 2600, és gyorsan nő, akkor mondjuk ápr 24-re, ameddigre én jósoltam, akár a három kilót is elérheti. Fejjel lefelé van, akkor éppen aluszékony volt, de jól reagált a dolgokra, szóval nem lesz itt gond. Megkérdeztük a csalánkiütéseket, csak vonta a vállát, hogy majd elmúlik.

Vettünk Évinek orrspayt a fülorrgégész receptje alapján, méregdrága volt, és nem igazán használ, talán majd a szülés után jobb lesz, amikor már nem lesz megduzzadva az orrnyálkahártyája.

Az egyik kedves alsó szomszéd hozott át babaruhákat, bár kéket, mert neki kisfia van. Amúgy megkérdeztem apát, hogy én hány grammal születtem, azt mondta, hogy 3250, és szerinte a "bestia" ehhez lesz közelebb. Hát szerintem valahol a kettő között, mert Évi 2700 volt, szóval Lillácska kb. 3 kiló lesz.

Évi tegnap megérezte az első jóslófájásokat, mert elkezdett görcsölni kissé a méhe, ilyen belenyilalósan, időnként. Aztán elmúlt.

A következő napok menetrendje:
szerda: szívhanghallgatás
csütörtök: védőnő
hétfő: ultrahang, terhesoktatás

Az, hogy esetleg ma születik meg: 86%

38. hét 2. nap

Már csak két hét a hivatalosan kiírt eredeti szülésig, ami ugye az április 23 lett volna, de hát meglátjuk, hogy majd hétfőn mit mondanak az ultrahangon, hogy Lillácska mekkora, befordult-e már fejjel lefelé. Jó lenne már őt mielőbb látni. Az is kiderül majd holnap, hogy mennyire érett a lepény, mennyire zavaros a magzatvíz, mert ha már bármelyik túlérett, akkor megindítják a szülést. Persze azért jobb lenne, ha természetes úton kezdődne, mert nem tudom, hogy a szervezet mennyire szereti ezeket a beavatkozásokat, de ha muszáj, akkor muszáj.
A baba tüdeje is kész, ezzel együtt teljesen befejeződött a fejlődése, úgyhogy készen áll a szülésre. Úgy örülök, hogy a várandósság alatt nem volt semmi komplikáció, hanem szépen ment minden. Azok a közhelyek pedig, hogy mindegy, csak egészséges legyen, szerintem butaság, hiszen megfelelő lelki harmónia kell a szülők között, stresszmentes élet, és persze kávé, cigi, bulizás, ilyen hülyeségek nélkül. És lám itt az eredménye. Illetve még pár nap, és megjön^^
Kiderült, hogy a terhesoktatás nem fejeződött be március 21-én, viszont egész évben az volt kiírva, hogy az az utolsó. Évi ránézett a napokban, és kiderült, hogy van új. Basszus. Szóval le is maradtunk az ápr. 4-ről, de a 18-ira még megyünk, ha belefér Lilla előtt.
Szerdán fogunk menni még babaszívhang hallgatásra, akkor talán már jobban görbül, hátha beindulnak lassan a jósfájások.
Mik történtek a héten? Évi volt pénteken a fül orr gégészeten, jól letolta a doki, hogy miért nem jött hamarabb. Hát igen, nekem is csak mostanság jutott eszembe, hogy a szülés alatt talán nem kéne kapkodnia a levegőt az orrcseppezés miatt. Kapott méregdrága orrsprayt, majd kiváltjuk, és meglátjuk használ e. Ha már ott járt, elhozta a vérvétel eredményét is, ami teljesen jó, minden az átlagértéken van, használt a sok vastabletta, meg az, hogy időnként eszünk vöröshúst.
Apró kellemetlenség, hogy Évi köldöke környékén kijöttek csalánkiütések, amik rohadtul viszketnek állíta szerint. Ezek hasonlóak mint a terhességi csíkok, csak pirosabbak, hólyagosabbak. Elvileg ezek elmúlnak 1-2 hét alatt, de rákérdezünk holnap a dokinál, hátha mondd rá valamit.

Lilla mérete majdnem 50 centi, és kb. 3 kiló, de holnap pontos méretet mondunk.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 85,25%

37. hét 6. nap

Ismét eltelt pár nap, Évi még egyben van, lassacskán közeledik a várva várt nap. Hétfőn Évi felhívta a háziorvost, elmondta az orrcseppes gubancot. Át lehet jelentkezni máshova, hogy ne kelljen olyan messzire járni, szóval majd nemsoká választunk neki valami közeli háziorvost. Amúgy a fül-orr-gégészetre nem kell beutaló, szóval Évi majd holnap elmegy, mert a vérvizsgálat eredményéért amúgy is menni kell.

Tegnap volt babaszívhang hallgatáson. Felébresztgették Lillácskát, mert szokás szerint bealudt. Egyébként teljesen jók az értékei, legközelebb jövő szerdán kell menni. Tegnap - némi dvd eladásnak köszönhetően - meg tudtunk venni jó pár dolgot. Előlgombolós hálóing, eldobható bugyi, szüléses betét, szoptatós melltartót, tehát már ezek is berakva a táskába.

Feladtuk a postán a márciusi tbjét, hogy az rendesen fizetve legyen, ne számlázzon ki a kórház 180 ezret a szülésért. Elmentünk az otpbe, és megszüntettük a mocskosul drága bankszámlát, és csináltattunk Évinek egy jót az mkb-nál, ami nagyon olcsó. Erre fog majd érkezni a gyed, meg a családi pótlék. Kaptunk némi infót a start csomagról, amit a babának lehet elindítani, az állam ad valamennyi alapot, és 18 éves koráig mi is tehetünk rá. Hát igen, meg kell alapozni a dolgokat már most, hogy induljon valamennyivel, nem úgy mint mi 18 éves korunkban.

Megrendeltük Évinek a telefonját, merthogy kap egy dominósat, hogy ha bármi van, azonnal tudjon szólni, smst írni, főleg ha a kórházban lesz, el tudjuk érni egymást. A telefon mára várható, de a t-mobile semmit nem nyögött vissza, úgyhogy reggeltől estig otthon kéne ülnünk, hogy várjuk a futárt? És aki napközben dolgozik? Öcsém...

Ma voltunk a védőnőnél, aki bemutatott a gyermekorvosnak, nagyon aranyos volt a hölgyemény, összekészített nekünk egy receptcsomagot, ezt kell majd kiváltanom, amikor már megvan a leányzó. Szerencsére nem drágák, alap babaápolási dolgok.

Az, hogy ma születik a babuci: 72%

37. hét 2. nap

Ismét egy héttel közelebb a babához. Voltunk csütörtökön védőnőnél, aki ismét ellátott minket pár infóval, hogy mit merre, mire kell figyelni. Pl. a szülés után amikor apánál leszünk, akkor majd az ottani gyermekorvos és védőnő ki fog menni meglesni a leányzót, de majd ha megszületett, akkor őt is hívjuk fel, meg ha hazamentünk, hogy képben legyen.
Megmérte Évi vérnyomását, ami tökéletes, és a súlyát is, ami fenomenális, egy dekát sem hízott. Nem csoda, hogy nem veszik észre sokan a pociját, merthogy alig adja át valaki a helyet a járműveken. A lényeg, hogy 84 kilóról indult, és most 91, tehát alig 8 kiló, szemben azzal, hogy a legtöbben 11-15 kilót híznak, és nem ritka a 30-40 kiló sem. Bár még van pár hét, de ha eddig nem hízott, nem valószínű, hogy most meglódulna.
Mondtam a védőnőnek az állandó orrcseppezést, és hát azt mondta, hogy hát igen, sajna ez is függőség, amitől már tönkre ment Évi orrnyálkahártyája. Ezért szar, hogy kiskorában basztatták a minimális szuszogása miatt, és orrcseppezett. Eddig egyébként nem volt vészesen durva, csak éjjelre csöppentett, de nemrég úgy megfázott, hogy azóta (plusz terhesség miatt) nagyon megduzzadtak a véredények az orrában, és muszáj csöppentenie sokszor. A védőnő azt mondta, hogy egy só oldal talán bőven kimosná, és feljavítaná a dolgot. Háziorvos talán tud rá megoldást, vagy beutalót a belgyógyászatra.

Közvetlenül utána mentünk a babaszívhallgatásra. Előtte várni kellett, annak ellenére, hogy be voltunk jelentve, majdnem fél órát. És ráadásul mivel négyen-öten voltak előttünk, azt hittem, hogy ha fejenként fél óra, akkor ez még 2,5 óra minimum. Szerencsére az első után minket szólítottak. Bent leült Évi egy fotelbe, én meg mellé az ágyra, beszíjazták, bekenték a hasát, kapott rá gépet, másik kezébe meg kattingatós egeret, hogy jelezze, ha mozgást érez bentről. Hát jó unalmas és álmosító dolog volt, 35 percen keresztül ülni, és figyelni a mozgást. Aztán megkérdezte a szonográfus, hogy csak ennyi mozgást észlelt? Ellenben a papírra azt mondta, hogy teljesen jó. Szóval érdekes volt. Jövő szerdán megyünk ismét, vagy megy Évi, ha nem tudom elkisérni.

Lássuk tehát a következő vizsgálatokat:
hétfő: Évi háziorvoshoz megy, orrcseppezés ügyben.
kedd: belgyógyászat, ha a háziorvos nem oldja meg.
szerda: babaszívhang hallgatás
csütörtök: védőnőn keresztül gyermekorvoshoz megyünk
péntek: vérvizsgálat eredménye egészségházból

Babácska most már remélhetőleg tényleg fejjel lefelé van, nem kéne az a császár. 11-én megyünk az utolsó ultrahangra, ott minden eldől, de bizakodunk.
Lilla méretei vélhetően a következők: 2,7-3 kiló, több mint 50 centi hosszú.
Ami fontos, hogy elérte a fejlődési csúcsot, már nem számíthat semmiképpen sem koraszülöttnek!

Minden esélyt figyelembe véve, hogy a babák mikor szoktak megszületni, annak az esélye, hogy Lilla a következő néhány napban születik: 48%.