40.hét 1. nap - Lillus megszületett!

Ez az utolsó blogbejegyzésem, mert végre, megjött Lillus, ennek a történetét fogom most elmesélni. Hívhatom akár kálváriának is. Ott hagytam abba, hogy Évinek csütörtök hajnaltól már brutális fájásai voltak, a védőnő is javasolta, hogy nézessük meg, hogy mi a helyzet.

17.00.Délutánra fokozódott a helyzet, olyannyira, hogy 5 körül felkerekedtünk, és bementünk a kórházba, végülis nincsen messze.

17.30. Becsöngettünk, nagyon aranyos fiatal szülésnő kukucskált ki, hogy mi a helyzet. Elmondtuk, bólogatott, rátette Évit a gépre, hogy nézzük a baba szívhangot, meg a méh összehúzódásokat.

18.10. 30-35 perc múltán egy osztályvezető nővér rálegyintett, hogy áh, ezek még mindig csak a jósfájások, valakinél hetekig tartanak. Bakker. Mehettünk haza, apa is mondta, hogy még 4-5 nap ilyen ütemben.

20.30. Otthon leültünk tévézni, de olyan fél órával később elemi erővel fájt már neki, hogy már sírdogált szegénykém. Elkezdtünk mérni megint, 5 perc alatt voltak az időközök, és több mint 40 másodpercesek.

21.23. Picit ugyan rendszertelenek voltak, de a drágám nagyon szenvedett, ezért felhívtam apát, és mondtam neki, hogy jőjjön. Mi addig készülődtünk, borotválkoztam, betettük az utolsó dolgokat a táskába.

21.55. Apa megérkezett, hozott üdcsit, ásványvizet, és hát ami a legfontosabb, némi pénzecskét a szülésnőnek. Évim addigra már eléggé sírdogált, meg pihegett, de gyorsan beértünk.

22.15. A kapunál halál lassú stílusban nézelődött a portás, hogy hova jövünk, felírta a rendszámot. Felmentünk a harmadikra, ahol az egyik délutáni nővérke volt ott, és megkérdezte: máris? Hogy máris visszajöttünk? Mondtuk, hogy igen, eléggé megsűrűsödtek, és megdurvultak a dolgok, nézze meg. Kiderült, hogy nem nővér, hanem ő az éjszakás szülésznő, de ugye már 7 után bent volt, és reggel hétig marad.

22.30. Rátette megint Évit a gépre, ő pedig mondta nekem, hogy már semmiképpen sem megyünk haza, mindenképpen csináljanak valamit. A görbék most egyértelműen jelezték a dolgot, tehát örülhettünk. Évit bekisérték a szobába, nekem meg kiadták ukázba, hogy menjek le a betegfelvételre, kitöltetni egy kartont. Lementem anyuval, aki közben szintén befutott.
Hát a betegfelvételis öregasszony fost a szót. Minden hülyeségről beszélt, húzta az időt, biztos unatkozott. Laurásan intettem neki sokszor, hogy haladjunk máár.

23.15. Nagy nehezen megkaptuk a cuccost, mentünk fel. Bár nem a sárga szoba, de a kék sem rossz. Évin már ott volt a gép, és feküdt az ágyon. Bemutatkozott a szülésznő, neki azonnal oda akartuk adni a pénzecskét. Ildikónak hívták, és azt mondta, hogy előre semmit. Ez jófej dolog, mert tényleg akkor adj, ha meg vagy elégedve. Azt mondta, hogy a szívhang alacsony, de közben mosolygott, látszott rajta, hogy full profi, mindenre tudja a megoldást. Azt mondta, hogy burokrepesztés lesz, de még tágulni kell picit, bár a két ujnyi is elég jó így kezdetnek.

23.20. Anyunak adtam kis lehetőséget, hogy bejőjjön Évihez, mert csak egy ember lehetett bent egyszerre. Beszélgettek picit, aztán én mentem vissza. Apa közben elment haza, hogy majd reggel jön, addig küldjek smst.

23.30. Ildikó bólogatott, hogy csak így tovább. Bejött a szülésorvos, aki nagyon fiatalnak, és nagyon szigorúnak nézett ki. Baromi sok dologról kérdezgette Évit, aláírtunk egy papírt, hogy minden tájékoztatást megkaptunk. Megcsinálta a burokrepesztést, ami Évi szerint nem volt annyira fájdalmas, mint amennyire olvastunk róla. A tágulás 3 ujjnyi. Ildikó szerint hajnal 3-ra meglesz a baba. Évi sírdogált, hogy addig nem bírja ki, mert nagyon fáj.

23.40. 4 ujjnyi! Nagyon gyors volt a a tágulás. Az értékek teljesen jók. Ildikó szerint már egykor kint lesz a baba. Ezt Évi örömmel vette, én szorongattam a kezét, hogy lehet, hogy már sokkal hamarabb, bírja ki.

23.50. Eltűnt a méhszáj, aminek még 10 ujjig kellett volna tágulni, szóval hihetetlenül gyors volt. Az epidurál érzéstelenítés már nem is jöhetett szóba, sőt asszem ÉVi már gyorsan túl akart esni a fájdalmakon, nem pedig még órákig elhúzni, kisebbekkel.

23.55. Bejött a szülésorvos, és egy másik doki is. A másik megnézegette a babát belülről, és bólintott, hogy szépen megindítható a koponyája, jöhet a nyomás. Beadtak Évinek egy injekciót lentre, amit hősiesen végignéztem, de szó szerint spriccelt a vér, amitől majdnem rosszul lettem.

0.00. Elkezdődtek a nyomások. Elmondták ÉVinek, hogy szem becsuk, bent tartja a levegőt, meg az üvöltést, és utána nyom. Babácska miliméterenként haladt, de az orvosok szerint nagyon szép ütemben.

0.10. Szegény drágám már teljesen kikészült, hogy kész, nem bírja tovább. Csititgattam, hogy már mindjárt, miközben én vacogtam a félelemtől, rettegtem, hogy nem tudok mit csinálni. Láttam a személyzeten, hogy nagyon profik, magabiztosak, nagyon szépen csinálták.

0.15. Megpillantottuk Lillus haját. Bár ezt mondtam Évinek, valahogy nem ezzel volt elfoglalva, hanem hogy nagyon fáj. Mindig kérdezgette, hogy még mennyi? Nem lehet ezért kárhoztatni, teljesen érthető. Bíztattam, mint az edző, hogy ügyes vagy, meg hogy szem becsuk, nyomd!

0.25. Az utolsó nyomások. Nem igazán látszott kívülről, hogy haladt volna a dolog, de a dokik szerint nagyon is. Ekkora már olyan szagok terjengtek, hogy kőkeményen szorítottam össze a számat, és igyekeztem nem levegőt venni. Mindenre felkészültem, csak a szagokra nem, de hát ez a szülés velejárója.

0.30. Most jön az utolsó! Mondták Évinek hogy bizony gátmetszés jön. Hát ez nem metszés volt, hanem egy gigászi vágás, egy akkora ollóval, hogy csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Ezt már Évi nem is érezte, pedig az olló úgy vágta szét a húst, mint a papírt.
Utána viszont érezte, mert a következő nyomásnál elég durva lett a fájdalom.

0.32. Vártuk az utolsó nyomást, hogy ki tudják húzni Lillát, de nem jött. Évicám nagyon pityergett, hogy hol van már a fájás, mert nem tud nyomni.

0.35. És csak megérkezett. Egyik pillanatról a másikra ÉVi nyomott, és úgy kirántották Lillust, hogy addig csak a fejteteje látszott, aztán ott volt az egész kis lila ufó az ágyon. Nem kezdett el sírni, de látszott, hogy tekereg, arca elé kapta a kezét a fénytől meg a spraytól amit a szemébe nyomtak. Orrán száján csöveket le, és már vitték is vizsgálgatni.

0.45. Mondták, hogy megnézhetem. Évit fájó szívvel otthagytam, és megnéztem a leányzót. Nagyon picike volt, 2250 gramm, de azt mondták, hogy minden rendben van vele 8/10-es osztályzatot kap, ami nagyon jó, max a pici súly miatt vontak. De szépen reagál mindenre.

0.50. Betakargatták, és odaadták. Babáztunk egy kicsit anyuval. Mármint a sajátommal. Lillus nyekergett, fintorgott, nem tetszett neki ez a világ. Rosszalló pofit vágott nagyon.

1.15. Bementem időnként Évihez, de eddigra már összevarták. Az orvos gratulált, sajnáltam picit, hogy neki nem tudtunk pénzecskét adni, de hát evvan. Ildikó megkapta az övét, és nagyon örült neki. Megmutattam Évinek a trónörököst, és örömködtünk, anyu meg elindult haza gyalog.

1.45. Átmentünk a kórterembe, a picit pedig beadtuk az újszülött osztályra, hogy Évi tudjon pihenni. Beszélgettünk még Évivel, aki bár fáradt volt, ekkor már sokkal jobban. Sajgott mindene. Segítettem elrendezkedni, Ildikó pedig elmondta, hogy talán reggel új helyre mehet majd, mert most a messzi 8/b kórtermet kapta, ami jó messze van az újszülött osztálytól.

2.15. Elbúcsúztunk, és mindhárman külön tértünk nyugovóra, nekem még volt egy utam hazafelé, és végül olyan 3 előtt értem haza, és vacsival együtt olyan fél négykor kerültem ágyba.

Reggel természetesen visszamentem, bevásároltam amit még kellett, addigra Lillus is elvesztette szerencsére az ufókék szinét, és szép babaszíne lett.

Hát ennyi volt Lillus születésének története, köszönjük a sok jókívánságot, kommentet, hogy olvastatok minket! Nem fogunk eltűnni senki szeme elől, időnként jelentkezünk azok felé is, akikkel nem beszélünk napi szinten! Sziasztok!