Lillus első hónapja

Több oldalról érkezett kérés, hogy folytassam Lillus történetét, legalább egy pár hónapig, hiszen nem mindenki áll velünk napi kapcsolatban. Szívesen mesélek róla, ha van rá igény. Előre szólok, hogy ez szubjektív írás, annak ellenére, hogy a baba-mama kifejezés mára már teljesen összeforrott egy fogalommá, ám mégis úgy érzem, hogy a család a papával teljes, és ő is része tud lenni a dolgoknak, és bizony vannak baba-papa dolgok is.

Megszületett tehát Lillus, a következő három-négy nap elég durva volt. A nővérek eléggé flegmák voltak, az orvosok pedig csak benéztek az ajtón, hogy: jól vannak? Aztán mentek. Szóval ennyi volt a vizit. Sokszor bementem Évihez, Lillus pedig megismerkedett rajtam kívül a szüleimmel, nagyanyámmal, és Sacival, apu második feleségével. Rajtuk kívül még bejött Molly/Rose, Lillus keresztanyja, és az ő tesója, Szabi is.

Éviék számára a nap úgy nézett ki, hogy hajnal 6kor jöttek a nővérkék, intézkedtek, szükséges gyógyszerek, reggeli, stb. Ez azért volt vicces, mert ha hajnal négykor hoztak valakit, aki éjjel szült, a szobatársak csak 2 órát alhattak, mert a beköltözés rendszerint elég zajos volt, és hatkor már ment is az ébresztés.
Évit az ígéretek ellenére nem helyezték át, és ott maradt, rém távol az újszülött osztálytól. Mindenki aki utána szült, mehetett már a normális kórtermekbe, így ők 3 méterre voltak, tehát bármikor mehettek leadni, kivenni a babát, mérni, vagy éppen a szoptatásról tanulni, Évi meg mindig végigmászott a hosszú folyosókon, ez is egy jó nagy köcsögség volt. A nővérek nagy ívben leszarták a dolgokat, nem sok támogatás volt bennük, hiába mondta Évi, hogy nagyon fáradt, azok csak legyintgettek, hogy: Hát ez ilyen, anyuka!

Babácska amúgy rém pici volt, aludt állandóan, és nem igazán akart enni. Nem szopott szinte semmit, és nem volt hajlandó felkelni. A sok kéretlen tanács a szoptatásról Évinek az agyára ment, a saját technikáját próbálta, de nem azzal volt a gond, hanem a baba álmos volt, és erőtlen. El is kezdtünk aggódni, hogy nem fogják hazaengedni a súlycsökkenés miatt. Ezzel végül nem lett gond, simán hazaengedtek. Az utolsó éjjel Évit átraktuk egy fizetős szobába, mert nem tudott semmit aludni a két horkoló szobatárstól, és az ájulás határán volt. A hotelszobában volt tévé, saját hűtő, szerencsére apu volt olyan rendes, és kifizette. Itt is tahó volt a nővér, mert mondtam, hogy nem tudjuk hány éjszaka kéne itt, mert nem tudjuk, hogy hazaengedik e, de csak egy éjszakát tudunk fizetni. Forgatta a szemét, hogy ha ezt tudja, akkor nem intézte volna el. Pedig én mondtam előtte neki.

Na mindegy, pár viszontagságos nap után végre hazataláltunk, és nekiláttunk a családi létnek. Na itt kell elmondanom bárkinek, aki gyereket vállal, hogy nem csak eszik és alszik. Ez egy tévedés, csak hát könnyű ezt figyelmen kívül hagyni, amikor az ember még csak tervezi a babát.
Az első megpróbáltatás az etetés volt. Évinek volt ugyan teje, de önmagában ettől a babu nem lakott jól, és nagyon sírt. Szintén kéretlen tanácsok, hogy ne tápszerezzük, mert elrontjuk. Hát eleinte megfogadtuk, és olyan szinten sírt már Lilla, hogy majd kiszakadt a tüdeje. Szerencsére támogató felnőttek is voltak, akik azt mondták, hogy mit kell erőltetni a csak anyatejet, ki kell egészíteni normálisan. Ez megtörtént, és Lilla elkezdett hízni.

A védőnő hetente volt nálunk, és mi is mentünk hozzá meg a gyermekorvoshoz minden héten. A gyerekorvos bár telefonon kereshető, de elég száraz, csak a tények érdeklik. Ellenben a védőnő hatalmas segítség, a legkisebb apróságra is tud mondani bátorítást, vagy segítő infót.

Az alvás a következő sarkalatos pont. Lillus talán pont a tápszertől, eléggé hasfájós. Ez ellen védekezni nem tudunk, ha rájön a nyűgösség, akkor nincs menekvés, ringatni kell, beszélni hozzá, járkálni vele, levinni sétálni, mert ha a hasfájásra koncentrál, esélytelen, hogy ne sírjon. Ez az alvásra nagyon rányomja a bélyegét. Egyébként sem egy jó alvó, ezt tőlem örökölte. Teljesen véletlenszerű, hogy mikor tudtuk letenni, valamikor csak 20 percre, máskor 5 órára. Mivel ettől még a lakás szalad, Évi sajnos ilyenkor sem tudott pihenni, de én azt mondom, inkább legyen mocskos a lakás, de pihenje ki magát. A hónap végére azért már kezdett kialakulni némi rendszer az alvásban. Lillus 5-6 körül ébreszt minket, ekkor etetés ciciből és tápszerből. 7-8 körül amikor én indulok dolgozni, akkor Évi viszi sétálni. Lillus ez alatt alud, bár amire felérnek, akkor már megint fent van, és enne. Napközben nem igazán alszik, nézelődik, és nem hajlandó egyedül lenni, muszáj felvenni. Nem követjük a konzervatív elveket, hogy hadd sírjon, önállóságot tanul, mert a baba önbizalmát ez baromira rombolja. Sokszor nagyon fárasztó, idegesítő mindig vele lenni, de így lesz kiegyensúlyozott baba, hogy tudja, számíthat a szüleire. Délutáni séta, aztán Lillus már hosszabbat alszik. A délutáni sétánál már ott szoktam lenni én is. Este fürdetés, amit én vezetek, hogy minél többet át tudjak vállalni Évi műszakjából. Komolyan mondom, régebben a munka volt fárasztó, ma már a munka a pihenés, és a babázás a munka, legalább ebben az időszakban. A fürdetést Lillus rühelli, de igyekszünk minél ügyesebbek, megnyugtatóbbak lenni vele. A fürdővíz hőfokát emeltük, mert nagyon fázott még 35 fokban is. Nagyon sír a vetkőztetésnél, de a vízben elhallgat, az már megfelel neki. Etetés és ringatás után olyan 10 körül tudjuk ágyba tenni, hogy legalább 4 órát aludjon, éjjel 2-4 között kel fel először, de néha előbb is. Évié az éjszakai műszak, de előre megcsináljuk a tápszereket, hogy ne kelljen halál álmosan még kevergetni is. Lilla időnként az egy helyett kétszer is felébred és megéhezik, erre pedig készülni kell. Végül olyan hajnal 5-7 között kell, durvább mint egy ébresztőóra.

Lillus egyébként a sok nyüglődés ellenére is nagyon nyugodt baba. Imád ölben lenni, nehezen viseli, ha nem körülötte forog a világ. Lelkileg és fizikailag is fontos neki, hogy ott legyünk, ölelgessünk, beszéljünk hozzá. Reagálni még nem igazán tud, sőt sajnos még csak elfogadja amit adunk, viszonozni egyátalán nem.
Kevesebbet sír, mint a többi baba, akiket szomszédoknál hallunk, bár az is benne van, hogy nem hagyjuk sírni, inkább beáldozzuk magunkat még hulla fáradtan is, és felvesszük mindig.

A köldökcsonk nagyon gyorsan leesett a gondos ápolásunknak köszönhetően. Azt kell mondanom, hogy minden gond nélkül átvészeltük az első hónapot, némi hasfájás ugyan volt, de semmi vészes.

Időnként nehéz eltalálni azt, hogy Lillusnak mennyi kajára van szüksége. Főleg azért, mert ez még napszakonként is változhat. Ha nem találjuk el a megfelelő mennyiséget, akkor vagy éhes marad, nyüglődik, nem alszik, ha pedig túletetjük, visszabukja, és megfájdul a hasa, tehát nem egyszerű történet.

Még nem tudja kontrollálni a körmeit, ezért időnként saját magán, időnként pedig rajtunk ejt nem kis karmolásokat. Évi párnaponta levágja a körmeit, de Lillus még nem egy simogatós kislány, inkább kinyomja a szemed a karmával, ha közel hajolsz. A fejét a hónap végére már egész jól forgatta, emelgette, főleg úgy, hogy gyakran hasra fektetjük, hogy küzdjön.

40.hét 1. nap - Lillus megszületett!

Ez az utolsó blogbejegyzésem, mert végre, megjött Lillus, ennek a történetét fogom most elmesélni. Hívhatom akár kálváriának is. Ott hagytam abba, hogy Évinek csütörtök hajnaltól már brutális fájásai voltak, a védőnő is javasolta, hogy nézessük meg, hogy mi a helyzet.

17.00.Délutánra fokozódott a helyzet, olyannyira, hogy 5 körül felkerekedtünk, és bementünk a kórházba, végülis nincsen messze.

17.30. Becsöngettünk, nagyon aranyos fiatal szülésnő kukucskált ki, hogy mi a helyzet. Elmondtuk, bólogatott, rátette Évit a gépre, hogy nézzük a baba szívhangot, meg a méh összehúzódásokat.

18.10. 30-35 perc múltán egy osztályvezető nővér rálegyintett, hogy áh, ezek még mindig csak a jósfájások, valakinél hetekig tartanak. Bakker. Mehettünk haza, apa is mondta, hogy még 4-5 nap ilyen ütemben.

20.30. Otthon leültünk tévézni, de olyan fél órával később elemi erővel fájt már neki, hogy már sírdogált szegénykém. Elkezdtünk mérni megint, 5 perc alatt voltak az időközök, és több mint 40 másodpercesek.

21.23. Picit ugyan rendszertelenek voltak, de a drágám nagyon szenvedett, ezért felhívtam apát, és mondtam neki, hogy jőjjön. Mi addig készülődtünk, borotválkoztam, betettük az utolsó dolgokat a táskába.

21.55. Apa megérkezett, hozott üdcsit, ásványvizet, és hát ami a legfontosabb, némi pénzecskét a szülésnőnek. Évim addigra már eléggé sírdogált, meg pihegett, de gyorsan beértünk.

22.15. A kapunál halál lassú stílusban nézelődött a portás, hogy hova jövünk, felírta a rendszámot. Felmentünk a harmadikra, ahol az egyik délutáni nővérke volt ott, és megkérdezte: máris? Hogy máris visszajöttünk? Mondtuk, hogy igen, eléggé megsűrűsödtek, és megdurvultak a dolgok, nézze meg. Kiderült, hogy nem nővér, hanem ő az éjszakás szülésznő, de ugye már 7 után bent volt, és reggel hétig marad.

22.30. Rátette megint Évit a gépre, ő pedig mondta nekem, hogy már semmiképpen sem megyünk haza, mindenképpen csináljanak valamit. A görbék most egyértelműen jelezték a dolgot, tehát örülhettünk. Évit bekisérték a szobába, nekem meg kiadták ukázba, hogy menjek le a betegfelvételre, kitöltetni egy kartont. Lementem anyuval, aki közben szintén befutott.
Hát a betegfelvételis öregasszony fost a szót. Minden hülyeségről beszélt, húzta az időt, biztos unatkozott. Laurásan intettem neki sokszor, hogy haladjunk máár.

23.15. Nagy nehezen megkaptuk a cuccost, mentünk fel. Bár nem a sárga szoba, de a kék sem rossz. Évin már ott volt a gép, és feküdt az ágyon. Bemutatkozott a szülésznő, neki azonnal oda akartuk adni a pénzecskét. Ildikónak hívták, és azt mondta, hogy előre semmit. Ez jófej dolog, mert tényleg akkor adj, ha meg vagy elégedve. Azt mondta, hogy a szívhang alacsony, de közben mosolygott, látszott rajta, hogy full profi, mindenre tudja a megoldást. Azt mondta, hogy burokrepesztés lesz, de még tágulni kell picit, bár a két ujnyi is elég jó így kezdetnek.

23.20. Anyunak adtam kis lehetőséget, hogy bejőjjön Évihez, mert csak egy ember lehetett bent egyszerre. Beszélgettek picit, aztán én mentem vissza. Apa közben elment haza, hogy majd reggel jön, addig küldjek smst.

23.30. Ildikó bólogatott, hogy csak így tovább. Bejött a szülésorvos, aki nagyon fiatalnak, és nagyon szigorúnak nézett ki. Baromi sok dologról kérdezgette Évit, aláírtunk egy papírt, hogy minden tájékoztatást megkaptunk. Megcsinálta a burokrepesztést, ami Évi szerint nem volt annyira fájdalmas, mint amennyire olvastunk róla. A tágulás 3 ujjnyi. Ildikó szerint hajnal 3-ra meglesz a baba. Évi sírdogált, hogy addig nem bírja ki, mert nagyon fáj.

23.40. 4 ujjnyi! Nagyon gyors volt a a tágulás. Az értékek teljesen jók. Ildikó szerint már egykor kint lesz a baba. Ezt Évi örömmel vette, én szorongattam a kezét, hogy lehet, hogy már sokkal hamarabb, bírja ki.

23.50. Eltűnt a méhszáj, aminek még 10 ujjig kellett volna tágulni, szóval hihetetlenül gyors volt. Az epidurál érzéstelenítés már nem is jöhetett szóba, sőt asszem ÉVi már gyorsan túl akart esni a fájdalmakon, nem pedig még órákig elhúzni, kisebbekkel.

23.55. Bejött a szülésorvos, és egy másik doki is. A másik megnézegette a babát belülről, és bólintott, hogy szépen megindítható a koponyája, jöhet a nyomás. Beadtak Évinek egy injekciót lentre, amit hősiesen végignéztem, de szó szerint spriccelt a vér, amitől majdnem rosszul lettem.

0.00. Elkezdődtek a nyomások. Elmondták ÉVinek, hogy szem becsuk, bent tartja a levegőt, meg az üvöltést, és utána nyom. Babácska miliméterenként haladt, de az orvosok szerint nagyon szép ütemben.

0.10. Szegény drágám már teljesen kikészült, hogy kész, nem bírja tovább. Csititgattam, hogy már mindjárt, miközben én vacogtam a félelemtől, rettegtem, hogy nem tudok mit csinálni. Láttam a személyzeten, hogy nagyon profik, magabiztosak, nagyon szépen csinálták.

0.15. Megpillantottuk Lillus haját. Bár ezt mondtam Évinek, valahogy nem ezzel volt elfoglalva, hanem hogy nagyon fáj. Mindig kérdezgette, hogy még mennyi? Nem lehet ezért kárhoztatni, teljesen érthető. Bíztattam, mint az edző, hogy ügyes vagy, meg hogy szem becsuk, nyomd!

0.25. Az utolsó nyomások. Nem igazán látszott kívülről, hogy haladt volna a dolog, de a dokik szerint nagyon is. Ekkora már olyan szagok terjengtek, hogy kőkeményen szorítottam össze a számat, és igyekeztem nem levegőt venni. Mindenre felkészültem, csak a szagokra nem, de hát ez a szülés velejárója.

0.30. Most jön az utolsó! Mondták Évinek hogy bizony gátmetszés jön. Hát ez nem metszés volt, hanem egy gigászi vágás, egy akkora ollóval, hogy csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Ezt már Évi nem is érezte, pedig az olló úgy vágta szét a húst, mint a papírt.
Utána viszont érezte, mert a következő nyomásnál elég durva lett a fájdalom.

0.32. Vártuk az utolsó nyomást, hogy ki tudják húzni Lillát, de nem jött. Évicám nagyon pityergett, hogy hol van már a fájás, mert nem tud nyomni.

0.35. És csak megérkezett. Egyik pillanatról a másikra ÉVi nyomott, és úgy kirántották Lillust, hogy addig csak a fejteteje látszott, aztán ott volt az egész kis lila ufó az ágyon. Nem kezdett el sírni, de látszott, hogy tekereg, arca elé kapta a kezét a fénytől meg a spraytól amit a szemébe nyomtak. Orrán száján csöveket le, és már vitték is vizsgálgatni.

0.45. Mondták, hogy megnézhetem. Évit fájó szívvel otthagytam, és megnéztem a leányzót. Nagyon picike volt, 2250 gramm, de azt mondták, hogy minden rendben van vele 8/10-es osztályzatot kap, ami nagyon jó, max a pici súly miatt vontak. De szépen reagál mindenre.

0.50. Betakargatták, és odaadták. Babáztunk egy kicsit anyuval. Mármint a sajátommal. Lillus nyekergett, fintorgott, nem tetszett neki ez a világ. Rosszalló pofit vágott nagyon.

1.15. Bementem időnként Évihez, de eddigra már összevarták. Az orvos gratulált, sajnáltam picit, hogy neki nem tudtunk pénzecskét adni, de hát evvan. Ildikó megkapta az övét, és nagyon örült neki. Megmutattam Évinek a trónörököst, és örömködtünk, anyu meg elindult haza gyalog.

1.45. Átmentünk a kórterembe, a picit pedig beadtuk az újszülött osztályra, hogy Évi tudjon pihenni. Beszélgettünk még Évivel, aki bár fáradt volt, ekkor már sokkal jobban. Sajgott mindene. Segítettem elrendezkedni, Ildikó pedig elmondta, hogy talán reggel új helyre mehet majd, mert most a messzi 8/b kórtermet kapta, ami jó messze van az újszülött osztálytól.

2.15. Elbúcsúztunk, és mindhárman külön tértünk nyugovóra, nekem még volt egy utam hazafelé, és végül olyan 3 előtt értem haza, és vacsival együtt olyan fél négykor kerültem ágyba.

Reggel természetesen visszamentem, bevásároltam amit még kellett, addigra Lillus is elvesztette szerencsére az ufókék szinét, és szép babaszíne lett.

Hát ennyi volt Lillus születésének története, köszönjük a sok jókívánságot, kommentet, hogy olvastatok minket! Nem fogunk eltűnni senki szeme elől, időnként jelentkezünk azok felé is, akikkel nem beszélünk napi szinten! Sziasztok!

39. hét 6. nap

Felfokozódtak a történések! Tegnap Évi elment szívhang hallgatásra, akkor még nem volt semmi különösebb. Ám este elkezdődtek ismét a jósfájások, és Lillus olyan szinten kilátszott Évi hasán keresztül, mint a Himalája, teljesen csúcsos volt, boxolt, hullámzott.
ÉVinek eléggé rendszertelen időközönként belenyilalt. Mondtam neki, hogy menjen el fürcsizni, attól elvileg elmúlik, ha ez még nem a szülés.
Hát picit csökkentek, viszont ami lényeg, kipottyant a nyákdugó. Aki nem tudná hogy mi ez, annak elmagyarázom. Egy olyan kis védő cucc, ami védi a magzatburkot a szennyeződéstől, meg mindentől. Ha kipottyan, akkor már célegyenesben vagyunk. Hát kipottyant fürdés közben. Érdekes látvány volt, de férfi olvasóink számára nem részletezem, lányok meg úgyis meg fogják tapasztalni, kivéve aki örökbefogad.
Hát Évi mosolygott, de még mindig fájt a hasa, állítása szerint én meg ugráltam, mint a mérgezett egér, felhívtam aput, anyut, a főnökömet. Ez utóbbinak persze nem részleteztem, csak elmondtam, hogy lehet, hogy itt a cél mindjárt, tehát ezzel számoljon.
Reggel korán keltünk, mert mentünk a védőnőhöz, de már hat körül fent voltunk, mert Évinek iszonyatos módon megindultak megint a fájásai. Ezek még mindig a jósfájások, mert nincs bennük rendszer, de mondtam neki, hogy szóljon, ha lesz, tutira megérzi az anyai ösztön miatt hogy mikor jön az igazi.
Elmentünk a védőnőhöz. Évi vérnyomása már picit nagyobb, a súlya viszont megint visszacsökkent, értelmesen étkezett. Volt egy pici vér a pisiben, de Erzsike szerint ez nem gond, a nyákdugó leválása miatt lehet. Felkészített az utolsó szakaszra, mikor induljunk el, ilyesmik. Véleménye szerint 1 hét múlva már nem találkozunk, mert addigra már babázunk.
Na de akkor én nemsoká megyek melózni, viszont Évinél ott a vészhívóm, hogy bármikor tudjak rohanni. Vettünk neki csokit, ásványvizet az útra, taxipénz félretéve, ha kellene, most már tényleg bármikor. Lehet, hogy már ma, lehet, hogy holnap, de szerintem az lesz amit én tippeltem, hogy vasárnap.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 88,33%

39. hét 4. nap

Remélem hogy most már célegyenesben vagyunk, mert már idegörlő ez a várakozás. Tegnap Évi 2-re ment ultrahangra, több mint egy órát várt, de a doki nem volt elérhető, mert valami műtéten volt. Végül utána hazajött.

Én munkából jövet siettem a délutáni terhesoktatásra, és ott találkoztunk. Az előadás egy film nézése volt, gyakorlatilag semmi újat nem mondott, de nem baj, ismételtünk legalább.
Az előadáson volt egy szülésorvos és egy szülésznő, mintketten nagyon kedvesek, barátságosak voltak. Az orvosnak mondtam el, hogy mit csináljunk az elmaradt ultrahanggal. Azt mondta hogy az előadás után menjünk fel a nővérszobára, és kérdezzük meg, hátha bent van a doki.

Megnézhettük a szülőszobákat is, semmi extra, végülis így képzeltem őket. A sárga szobának kell drukkolni, mert az a legtágasabb, és legjobban felszerelt. Aztán megkérdeztük a szülésnőtől a végén, hogy bent van-e a doki. Bent volt, ami nagy szerencse, mert ekkor már fél hét volt. Szóltak neki, hogy megyünk. Felmentünk, vártunk vagy 20 percet, de megjött végül. Megnézte Évit és Lillát. Hát méretben nem mutatott többet, továbbra is 2600 gramm körüli, és most meg május 22-őt hozott ki a gép. Hihetetlen. A doki azt mondta, hogy ne aggódjunk, vélhetően 1-2 héten belül várható a leányzó. Tartsuk magunkat az április 25-30 közöttihez, aztán kész.

Írt fel Évinek vasat, a csalánkiütésekre viszont nem tudott mit mondani. Szegény Évi már mindenhol viszket, ami gyakori a terhesség utolsó heteiben, napjaiban, na de nincs rá gyógyszer? Ez durva. Szerintem el kéne menni vele a bőrgyógyászatra, hátha felír neki valami hűsítő krémet.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 87,75%

39. hét 1. nap

Szerdán Évi volt szívhanghallgatáson. Lilla szokás szerint bekómált, alig akart mozogni, de asszonykám már rutinosan keltegette, és így ki lehetett hozni értelmes eredményt. Jövő héten ismét menni kell.

Csütörtökön védőnőnél voltunk, ő már kicsit jobbakat mondott. Elmondta, hogy akkor is tartsuk magunkat az április 25-höz, és ha akkkor nem indul meg, akkor menjünk be a kórházba, megnézetni a babát, hogy mi a helyzet, nyitva-e a méhszáj.
Megnézte Évi pisijét, teljesen jó. A vérnyomása kissé magas, fűszermentesen kéne kajálni. A súlya most picit nagyobb, erre figyelni kell. Megnézte a szívhangos papírt, és véleménye szerint Lilla nem nagyon akar még megszületni. Javasolta, hogy Évi igyon előtte jó hideg kólát, mert a koffeintől és a szénsavtól felébred, és lehet nézni a mozgását.
Évi pocifeszüléseire azt mondta hogy azok már jósfájások. Hát én utánanéztem neten, ha csak simán nekifeszül, akkor az más, mint a méh összehúzódása.

Az az érdekes, hogy Évinek semmilyen jósfájása nem volt még (csak egyszer a buszon, de az lehetett fűszeres kajától), pedig ez már a 39. eleje. Még azt is mondta a védőnő, hogy azért lehet esetleg pici a baba, mert hiába számolta Évi hogy június 18-án volt az utolsó mensije első napja, van aki a mensi előtt pár nappal esik teherbe, tehát lehet, hogy a baba augusztus közepén fogant, akkor meg lehet simán három hetes eltérés.

Hát én ezt cáfolom, meg is mondom, hogy miért. Ezért jó visszanézni a blogot. Amikor szeptember 6-án voltunk először nőgyógyásznál, akkor 11 milimétert mondott, és hogy ez egy 7 hetes magzat méretének felel meg. Ha lenne három hét csúszás, nem tudott volna egy 4 hetest kimutatni, mert az szinte még nem is látszik, mivel a mensi után két héttel van peteérés, amikor foganhat, és utána minimum 10 nap a beágyazódás. Tehát szinte biztos akkor 7 hetes volt, sőt több szakirodalom szerint a 12. hétig minden magzat ugyanakkora ütemben nő, tehát mindegy, ha akkor megvolt a mérete, azóta már lehet kisebb az átlagnál. A lényeg, hogy maradunk az április 25-nél.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 87%

38. hét 5. nap

Voltunk hétfőn az utolsó ultrahangon. Bár csak hivatalosan utolsó, mert jövő héten megint szeretné látni a doki Lillát, ami bosszantó, mert én nem tudok menni munka miatt. Kár. Amúgy az ultrahangon már nem látszik semmi, mert teljesen kitölti a képernyőt a leányzó.
Szép nagy, mégis azt mondta, hogy kisebb mint kéne, nem a 38. hétnek megfelelő, hanem a 35.-nek, és a gép szerint május 15-én születik. Kissé elképedtem, mert azért elég durva lenne, ha még egy hónap hátravan.

Aztán megnézte a doki a terheskiskönyet, hogy ápr. 30-at mondott legutóbb, és azt mondta, hogy valszeg az lesz. Én kissé idegbeteg voltam, mert már alig várom, nem tudok még egy hónapot várni. Évi is nyugtatgatott, hogy tavaly a tábor előtt (július 18 körül) volt az utolsó mensije, nem valószínű, hogy elszámolta egy hónappal, egyszerűen pici a baba, de nem mindenki születik ugyanakkora súllyal. Amúgy most 2600 gramm, ami a doki szerint jó. Hát szerintem is, nem kell óriásnak lennie, majd nő még ha megszületett. Egyébként ha most 2600, és gyorsan nő, akkor mondjuk ápr 24-re, ameddigre én jósoltam, akár a három kilót is elérheti. Fejjel lefelé van, akkor éppen aluszékony volt, de jól reagált a dolgokra, szóval nem lesz itt gond. Megkérdeztük a csalánkiütéseket, csak vonta a vállát, hogy majd elmúlik.

Vettünk Évinek orrspayt a fülorrgégész receptje alapján, méregdrága volt, és nem igazán használ, talán majd a szülés után jobb lesz, amikor már nem lesz megduzzadva az orrnyálkahártyája.

Az egyik kedves alsó szomszéd hozott át babaruhákat, bár kéket, mert neki kisfia van. Amúgy megkérdeztem apát, hogy én hány grammal születtem, azt mondta, hogy 3250, és szerinte a "bestia" ehhez lesz közelebb. Hát szerintem valahol a kettő között, mert Évi 2700 volt, szóval Lillácska kb. 3 kiló lesz.

Évi tegnap megérezte az első jóslófájásokat, mert elkezdett görcsölni kissé a méhe, ilyen belenyilalósan, időnként. Aztán elmúlt.

A következő napok menetrendje:
szerda: szívhanghallgatás
csütörtök: védőnő
hétfő: ultrahang, terhesoktatás

Az, hogy esetleg ma születik meg: 86%

38. hét 2. nap

Már csak két hét a hivatalosan kiírt eredeti szülésig, ami ugye az április 23 lett volna, de hát meglátjuk, hogy majd hétfőn mit mondanak az ultrahangon, hogy Lillácska mekkora, befordult-e már fejjel lefelé. Jó lenne már őt mielőbb látni. Az is kiderül majd holnap, hogy mennyire érett a lepény, mennyire zavaros a magzatvíz, mert ha már bármelyik túlérett, akkor megindítják a szülést. Persze azért jobb lenne, ha természetes úton kezdődne, mert nem tudom, hogy a szervezet mennyire szereti ezeket a beavatkozásokat, de ha muszáj, akkor muszáj.
A baba tüdeje is kész, ezzel együtt teljesen befejeződött a fejlődése, úgyhogy készen áll a szülésre. Úgy örülök, hogy a várandósság alatt nem volt semmi komplikáció, hanem szépen ment minden. Azok a közhelyek pedig, hogy mindegy, csak egészséges legyen, szerintem butaság, hiszen megfelelő lelki harmónia kell a szülők között, stresszmentes élet, és persze kávé, cigi, bulizás, ilyen hülyeségek nélkül. És lám itt az eredménye. Illetve még pár nap, és megjön^^
Kiderült, hogy a terhesoktatás nem fejeződött be március 21-én, viszont egész évben az volt kiírva, hogy az az utolsó. Évi ránézett a napokban, és kiderült, hogy van új. Basszus. Szóval le is maradtunk az ápr. 4-ről, de a 18-ira még megyünk, ha belefér Lilla előtt.
Szerdán fogunk menni még babaszívhang hallgatásra, akkor talán már jobban görbül, hátha beindulnak lassan a jósfájások.
Mik történtek a héten? Évi volt pénteken a fül orr gégészeten, jól letolta a doki, hogy miért nem jött hamarabb. Hát igen, nekem is csak mostanság jutott eszembe, hogy a szülés alatt talán nem kéne kapkodnia a levegőt az orrcseppezés miatt. Kapott méregdrága orrsprayt, majd kiváltjuk, és meglátjuk használ e. Ha már ott járt, elhozta a vérvétel eredményét is, ami teljesen jó, minden az átlagértéken van, használt a sok vastabletta, meg az, hogy időnként eszünk vöröshúst.
Apró kellemetlenség, hogy Évi köldöke környékén kijöttek csalánkiütések, amik rohadtul viszketnek állíta szerint. Ezek hasonlóak mint a terhességi csíkok, csak pirosabbak, hólyagosabbak. Elvileg ezek elmúlnak 1-2 hét alatt, de rákérdezünk holnap a dokinál, hátha mondd rá valamit.

Lilla mérete majdnem 50 centi, és kb. 3 kiló, de holnap pontos méretet mondunk.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 85,25%