Lillus 5. hónapja

Babácska állandóan hasrafordul, viszont utána nem tud, vagy nem akar visszafordulni a hátára. Pedig már ismeri a mozdulatot, mert legelőször ezt csinálta, de talán rossz tapasztalatai vannak, mert többször a játszószönyegen próbálhatta, amikor beütötte a fejét.
Ezért aztán ordít, ha a hasára fordul, mert nem tud visszafordulni. Évi szülei szerint viszont rá kell kényszeríteni, hogy megtanulja, mert ha állandóan visszafordítjuk, akkor sosem tanulja meg egyedül.

Próbálom ültetgetni, de egyedül még eldől, bár már egész ügyesen támasztja a térdét a kezével. Azt találtam ki, hogy az ágyon ültetgetem, ott ha eldől, a jó meleg takarón nem koppan a feje, hanem nevet, mert játéknak fogja fel.

Mindent a szájába vesz, már nagyon szépen játszik a csörgőivel, rágókáival. Zörgeti őket, rágcsál, nyálzik, csapkodja őket, és közben gurgulázik. Már arra is képes, hogy mind a két kezében tartson egy-egy tárgyat.

Teljesen jó a hallása, mert amint hall valamit, egyből érdeklődve odafordul, és a mi hangulatváltozásunkra is reagál. Ha fáradtak vagyunk, ő is könnyebben nyűgös lesz, de ha vidáman játszunk vele, őt is fel tudjuk vidítani, és gyorsan vigyorog. Imádja ha a levegőbe dobáljuk, akkor nagyon nevet.

Nagyon szépen kialakult a napirendje, mert lehet tudni, hogy kb mikor kel, mikor fog enni, mikor lesz álmos, és nagyjából már tudjuk, hogy mikor mi lehet a baja, pl kakis pelus. Persze így is vannak érthetetlen üvöltések, de azért sokat fejlődött a kapcsolatunk.

A kajálásában több változás is van. Egyrészt Évi már napi 1-2 alkalommal gyümölcsöt, vagy tejpépet ad neki, másrészt én már arra tanítgatom Lillát, hogy próbáljon egyedül enni. Tehát odaadom neki a cumisüveget, és egyedül tartsa meg, egyedül jőjjön rá, hogy meg kell dönteni, hogy jőjjön belőle a tápszer.

Nagyon jó a kapcsolata nem csak velünk, hanem ha átjönnek a nagyiék, velük is remekül elvan, illetve ha átjön mondjuk Róz, Emily, vagy bárki, aki mosolyog rá, akkor maximum unja magát, de nem félelemből sír.

Amikor fent van, állandóan mozog, kapálózik, minden percben figyelni kell rá, nehogy beüsse magát, koppanjon valamin, mert nincs veszélyérzete.

Lillus 4. hónapja

Lillácska már egész kis örökmozgó lett. Egyre jobban érdeklődik, amikor csak fent van, egyfolytában forgolódik, mindig oda kell szaladni hozzá, mert hasra fordult, amit meg sokáig nem visel el.

Viszont hason jobban belátja a szobát. Már párszor próbálkoztunk azzal, hogy felültessük, egy ideig egész jól bírta, de a gerincét még sokáig nem bírja egyenesben tartani. A súlyát tekintve volt egy másfél hét, amikor alig hízott, szinte egyátalán nem, de a meleg miatt nem is nagyon kívánta a kaját, inkább vízet ivott.

Felfedezte a kezét, állandóan kapálózik, meg akarja fogni a dolgokat, bár még nem tudja irányítani hogy mit csinál, inkább csak arrafelé kap, aztán hátha eltalálja a dolgot. Sokszor a szájával is teszteli, amit sikerült megszereznie. Ha hason van, akkor már elkezd nyúlni a játékai iránt, de nem azért hogy játszon velük, hanem csak megszerzi, és bealmolja maga alá.

Egész nap amikor fent van, hallatja a hangját. Ez lehet sikoltozás, gajdolás, halandzsázás, de a legújabb mutatványa az, hogy vigyorogva kidugja a nyelvét a szájából, és bugyborékolva kifújja a nyálát. Aztán úgy néz ránk, mintha valami elismerést várna. Ha megsimizzük, akkor vidáman folytatja. Ha nem, akkor is.

Az alvását illetően már nagyon szépen végigalussza az éjszakát, általában fél 10 után tudjuk letenni az utolsó kaja után, bár már 8 körül alszik, késő este félálomban eszik, aztán hajnal 5 körül már felébred, akkor még cumit vissza lehet tenni a szájába, akkor hatig, fél 7ig elvileg kibírja, aztán már kell neki a reggeli.

Napközben szokott több picit szunyókálni, illetve egy nagyobbat, ami akár 3-4 óra is lehet. Délután célszerű levinni, mert akkor kellemesebben telik az este, és könnyebben elalszik, mert agyban is lefárad, és a levegő is jót tesz neki.

Naponta hatszor eszik, a következőképpen:

5.30 - 6.00 - reggeli
8.30 - 10.00 - tízórai
12.00 - 13.00 - ebéd
16.00 - 17.30 - uzsonna
18.00 - 19.30 - vacsora
21.00 - 22.00 - késői vacsora

Ezek persze intervallumok, és egy hónapon belül az uzsonna lesz a mostani vacsi szerepét, és a késői vacsi lesz az igazi vacsi. Még tápszert eszik, viszont Évi már a tízórai mellé már barackkal, almával kínálja, amit a leányzó vigyorva köp a szemünkbe, szóval én például jókat mérgelődöm, hogy mennyire nehéz etetni, hogy nem figyel oda a baba, bugyborékol, Cir meg csak nevetgél.

Hát igen, kettőnk közül ő maximálisan a türelmesebb, nekem még tanulnom kell ezeket, viszont ha itthon vagyok, részt szeretek benne venni, hogy gyakoroljak. Cir már egy-két alkalommal próbálkozott délutáni tejpéppel is, akkor volt nagy alvás, mert az durván laktató.

A baba nagyon mozgékony, elvittük például a négy hónapos oltására, és teljesen meglepődött a dokinő, hogy a baba állandóan hasra akart fordulni. Volt nagy üvöltés megint az oltásoknál.

Lillácska amúgy hihetetlenül érzelmes, vagy visít ha nem tetszik neki valami, viszont ha igen, akkor teli szájjal vigyorog, de legalább már ki tudja fejezni az érzelmeit.

Lillus 3. hónapja

Elértük a kritikus negyed évet, bár vannak fejlődések, de attól még ugyanolyan nehéz maradt a dolog, hiszen minden életkornak megvannak a maga sajátosságai.

Lilla továbbra is nehezen fogadja el, hogy ha felébred nem ugrunk azonnal. Pár percet néha kibír, de sokszor azonnal nyávog, ha nem vagyunk ott. Hiába játszottunk le már közel ezerszer hogy ha felébred, igyekszünk rohanni a kajájával, nincs annyi türelme hogy ezt kivárja, hanem mintha éheztetnénk, úgy szokott időnként zokogni.

Egyre többet mosolyog, gajdol, bár csak akkor ha éppen nincsen semmi problémája, mert a napja nagy részét még továbbra is az teszi ki, hogy eszik, kakil, unatkozik, nem igazán lehet neki játékot adni, sem pedig lekötni a figyelmét. Ha babakocsizunk, azt már kellőképpen utálja, mert nem lát ki belőle, csak dobálja magát. Megpróbálkoztunk a kenguruval, ebben egész jól elvan, nézelődik, de nem tud benne aludni, mert nincs fejtámlája. A kenguru amúgy elég durván fárasztó, olyan testtartásban kell lenni, hogy szétszakad a végére az ember.

Bejött nála az, hogy megijed ha olyan embert lát, akit nem túl gyakran. Ilyenkor el is sírja magát, hacsak nem nyugtatja meg valamelyikünk, hogy nem törnek az életére. Egyre több a haja, a születési haja pedig nem hullott ki, hanem az új hozzánő. Persze a születési tincsek még sötétebbek, és hosszabbak, de majdcsak össze fog érni a kettő. A szeme színe még mindig kék, de néha már lehet látni árnyalatokat, de ebből még nem lehet tippelni, hogy marad-e kék, vagy barna lesz, netán zöld.

Lassan egy hónapja ömlik a nyála, néha nyűgös is, de hogy ez a fogzás jele-e azt még nem tudjuk, ilyenkor már beindulhat, de lehet, hogy csak sokkal később. Mozgás terén szépen fejlődik, mert nagyon szépen ki tudja magát tartani, a feje már sosem bicsaklik le, az ölemben még üldögélni is tud picit, a kádat viszont kinőtte, kilóg a lába. A pancsolást már teljesen élvezi, folyamatosan rugkapál közben.

Folyamatosan figyel minket ha meglát, tudni akarja, hogy mi történik, ezért van, hogy nem szereti a babakocsit sem. Naponta hétszer eszik, még mindig csak tápszert, de hamarosan elkezdjük a hozzátáplálást. Alvás tekintetében naponta pár óra kajálások után, éjjel 10-től olyan reggel 5-7ig kb. Persze ebben benne van, hogy már fél 9-kor letesszük, de még kap egy éjszakai kaját fél 10-kor.

Megkapta a hónap végén a 3. havi oltását is, és még lesz a 4. hónap végén is, aztán szerencsére sokáig semmi. Ilyenkor nagyon nyűgös szokott lenni, és be is lázasodik.

Lillus 2. hónapja

Szalad az idő, babácska már két hónapos is elmúlt, lássuk, hogy mik történtek vele az elmúlt hetekben. A védőnő a 6. hétig minden héten jött, nekünk pedig minden héten menni kellett leméretni a babát, és hogy megnézzék, minden rendben van vele. A közérzete teljesen jó, kezdi már megszokni a kinti világot, a súlya is szépen gyarapodik, a cicit viszont a 7.-8. héten elutasította, nem kér már többet. Teljesen megszokta a cumisüveget, nem hajlandó megküzdeni a ciciért, viszont veszünk mellszívót, abból azért még érdemes tejecskét préselni, mert tápszer mellé még megeszi a baba.

Alvások tekintetében teljesen változó, hogy mennyi pihenésre van szüksége a leányzónak, de nem ébresztjük fel, mert akkor hízik ha pihen. Ha nagyon éhes, úgyis felébred magától. Éjszakánként este 9-10-től hajnal 4-ig tud aludni, aztán már csak keveset, és teljesen felébred.

Amikor fent van, akkor állandóan nézelődik, figyel, rácsodálkozik a világra. Egyre többet néz minket, és ami nagyon fontos, egyre komolyabbak a fintorai, időnként már elmosolyodik szerencsére. Viszonylag keveset sír, kezdi kialakítani a saját nyelvét, sikongatással, hanghatásokkal jelzi, ha valami tetszik vagy ha nem tetszik Egyfolytában gagyog valamit, próbálja kifejezni az akaratát. Rengeteg csörgös, szájba vehető játékot kapott, bár még semmit nem tud megtartani, vagy a szájában tartani, inkább csak nézegetni őket, főleg ha zajos. A kiságyát hamarosan felemeljük, és beleköltöztetjük a mózerkosár helyett, mert az ágyára kapott felszerelhető zenés bizbazt. Mi átköltöztünk a nagyszobába, őt pedig átköltöztettük a babaszobába.

A szemöldöke besárgult, ez a koszmó, más néven Kozmóó. Én sem tudom, hogy ez mire szolgál, de vettünk méregdrága kencét, és kenegetjük rá, amikor nem alszik a csajszi, mert különben beledörzsöli a szemébe. Szopizza már az ujját időnként, a cumit pedig imádja, bár elvileg csak akkor szabad odaadni neki, ha már álmos, hogy megnyugodjon, de a hajamat tudom tépni, amikor percenként kiesik a szájából.

Sokszor tesszük hasra napközben, hogy erősödjön a nyaka, és nagyon szépen emelgeti, kitartja
magát. Egyenlőre nem sokáig megy neki a dolog, és ha elfárad, háborogva szokott rikoltozni. Még nem tud semmit kézben tartani, de már nyújtogatja az ujjait, nem mindig tartja ökölben. Határozottan rühelli, ha nem vagyunk a látóterében, időnként már mosolyog rajtunk, de ez nem valószínű, hogy tudatos, szociális mosoly, inkább ösztönös.

Most már én is egész jól el tudom ringatni. Belekapcsolódtam a babás rituáléba, hiszen már nem cicin, hanem ölben nyugszik meg, és mivel anyatej már alig van, az is fejős megoldással, így már bármit tudok én is csinálni vele, Évivel felváltva foglalkozunk a babával, játék terén is, meg ha bármi nyűgje van.

A második hónap végére 3450 grammot ért el, ami nagyon szép az első hónap bénázásához képest. Sokszor én türelmetlen vagyok, hogy mikor fogja megtartani a cumit a szájában, és ehhez hasonló dolgok, de Évi mindig türelemre int. Lillus a hónap végén megkapta a kötelező oltásait, akkor volt nagy üvöltés, be is lázasodott, de lázcsillapító kúppal meg tudtuk oldani, és sikeresen átvészelte a dolgot.

Egyébként aki kitalálta, hogy az orvosi épület emeletén legyen a gyermekorvos, és nincs lift, azt legszívesebben felrúgnám. Minden alkalommal fel kell cipelni az acélvázas babakocsit, és persze ehhez két ember kell, mert babával együtt még nehezebb lenne, szóval Évi babázik, én meg cipelem fel, időnként munkába menet, öltönyben.

Lillus első hónapja

Több oldalról érkezett kérés, hogy folytassam Lillus történetét, legalább egy pár hónapig, hiszen nem mindenki áll velünk napi kapcsolatban. Szívesen mesélek róla, ha van rá igény. Előre szólok, hogy ez szubjektív írás, annak ellenére, hogy a baba-mama kifejezés mára már teljesen összeforrott egy fogalommá, ám mégis úgy érzem, hogy a család a papával teljes, és ő is része tud lenni a dolgoknak, és bizony vannak baba-papa dolgok is.

Megszületett tehát Lillus, a következő három-négy nap elég durva volt. A nővérek eléggé flegmák voltak, az orvosok pedig csak benéztek az ajtón, hogy: jól vannak? Aztán mentek. Szóval ennyi volt a vizit. Sokszor bementem Évihez, Lillus pedig megismerkedett rajtam kívül a szüleimmel, nagyanyámmal, és Sacival, apu második feleségével. Rajtuk kívül még bejött Molly/Rose, Lillus keresztanyja, és az ő tesója, Szabi is.

Éviék számára a nap úgy nézett ki, hogy hajnal 6kor jöttek a nővérkék, intézkedtek, szükséges gyógyszerek, reggeli, stb. Ez azért volt vicces, mert ha hajnal négykor hoztak valakit, aki éjjel szült, a szobatársak csak 2 órát alhattak, mert a beköltözés rendszerint elég zajos volt, és hatkor már ment is az ébresztés.
Évit az ígéretek ellenére nem helyezték át, és ott maradt, rém távol az újszülött osztálytól. Mindenki aki utána szült, mehetett már a normális kórtermekbe, így ők 3 méterre voltak, tehát bármikor mehettek leadni, kivenni a babát, mérni, vagy éppen a szoptatásról tanulni, Évi meg mindig végigmászott a hosszú folyosókon, ez is egy jó nagy köcsögség volt. A nővérek nagy ívben leszarták a dolgokat, nem sok támogatás volt bennük, hiába mondta Évi, hogy nagyon fáradt, azok csak legyintgettek, hogy: Hát ez ilyen, anyuka!

Babácska amúgy rém pici volt, aludt állandóan, és nem igazán akart enni. Nem szopott szinte semmit, és nem volt hajlandó felkelni. A sok kéretlen tanács a szoptatásról Évinek az agyára ment, a saját technikáját próbálta, de nem azzal volt a gond, hanem a baba álmos volt, és erőtlen. El is kezdtünk aggódni, hogy nem fogják hazaengedni a súlycsökkenés miatt. Ezzel végül nem lett gond, simán hazaengedtek. Az utolsó éjjel Évit átraktuk egy fizetős szobába, mert nem tudott semmit aludni a két horkoló szobatárstól, és az ájulás határán volt. A hotelszobában volt tévé, saját hűtő, szerencsére apu volt olyan rendes, és kifizette. Itt is tahó volt a nővér, mert mondtam, hogy nem tudjuk hány éjszaka kéne itt, mert nem tudjuk, hogy hazaengedik e, de csak egy éjszakát tudunk fizetni. Forgatta a szemét, hogy ha ezt tudja, akkor nem intézte volna el. Pedig én mondtam előtte neki.

Na mindegy, pár viszontagságos nap után végre hazataláltunk, és nekiláttunk a családi létnek. Na itt kell elmondanom bárkinek, aki gyereket vállal, hogy nem csak eszik és alszik. Ez egy tévedés, csak hát könnyű ezt figyelmen kívül hagyni, amikor az ember még csak tervezi a babát.
Az első megpróbáltatás az etetés volt. Évinek volt ugyan teje, de önmagában ettől a babu nem lakott jól, és nagyon sírt. Szintén kéretlen tanácsok, hogy ne tápszerezzük, mert elrontjuk. Hát eleinte megfogadtuk, és olyan szinten sírt már Lilla, hogy majd kiszakadt a tüdeje. Szerencsére támogató felnőttek is voltak, akik azt mondták, hogy mit kell erőltetni a csak anyatejet, ki kell egészíteni normálisan. Ez megtörtént, és Lilla elkezdett hízni.

A védőnő hetente volt nálunk, és mi is mentünk hozzá meg a gyermekorvoshoz minden héten. A gyerekorvos bár telefonon kereshető, de elég száraz, csak a tények érdeklik. Ellenben a védőnő hatalmas segítség, a legkisebb apróságra is tud mondani bátorítást, vagy segítő infót.

Az alvás a következő sarkalatos pont. Lillus talán pont a tápszertől, eléggé hasfájós. Ez ellen védekezni nem tudunk, ha rájön a nyűgösség, akkor nincs menekvés, ringatni kell, beszélni hozzá, járkálni vele, levinni sétálni, mert ha a hasfájásra koncentrál, esélytelen, hogy ne sírjon. Ez az alvásra nagyon rányomja a bélyegét. Egyébként sem egy jó alvó, ezt tőlem örökölte. Teljesen véletlenszerű, hogy mikor tudtuk letenni, valamikor csak 20 percre, máskor 5 órára. Mivel ettől még a lakás szalad, Évi sajnos ilyenkor sem tudott pihenni, de én azt mondom, inkább legyen mocskos a lakás, de pihenje ki magát. A hónap végére azért már kezdett kialakulni némi rendszer az alvásban. Lillus 5-6 körül ébreszt minket, ekkor etetés ciciből és tápszerből. 7-8 körül amikor én indulok dolgozni, akkor Évi viszi sétálni. Lillus ez alatt alud, bár amire felérnek, akkor már megint fent van, és enne. Napközben nem igazán alszik, nézelődik, és nem hajlandó egyedül lenni, muszáj felvenni. Nem követjük a konzervatív elveket, hogy hadd sírjon, önállóságot tanul, mert a baba önbizalmát ez baromira rombolja. Sokszor nagyon fárasztó, idegesítő mindig vele lenni, de így lesz kiegyensúlyozott baba, hogy tudja, számíthat a szüleire. Délutáni séta, aztán Lillus már hosszabbat alszik. A délutáni sétánál már ott szoktam lenni én is. Este fürdetés, amit én vezetek, hogy minél többet át tudjak vállalni Évi műszakjából. Komolyan mondom, régebben a munka volt fárasztó, ma már a munka a pihenés, és a babázás a munka, legalább ebben az időszakban. A fürdetést Lillus rühelli, de igyekszünk minél ügyesebbek, megnyugtatóbbak lenni vele. A fürdővíz hőfokát emeltük, mert nagyon fázott még 35 fokban is. Nagyon sír a vetkőztetésnél, de a vízben elhallgat, az már megfelel neki. Etetés és ringatás után olyan 10 körül tudjuk ágyba tenni, hogy legalább 4 órát aludjon, éjjel 2-4 között kel fel először, de néha előbb is. Évié az éjszakai műszak, de előre megcsináljuk a tápszereket, hogy ne kelljen halál álmosan még kevergetni is. Lilla időnként az egy helyett kétszer is felébred és megéhezik, erre pedig készülni kell. Végül olyan hajnal 5-7 között kell, durvább mint egy ébresztőóra.

Lillus egyébként a sok nyüglődés ellenére is nagyon nyugodt baba. Imád ölben lenni, nehezen viseli, ha nem körülötte forog a világ. Lelkileg és fizikailag is fontos neki, hogy ott legyünk, ölelgessünk, beszéljünk hozzá. Reagálni még nem igazán tud, sőt sajnos még csak elfogadja amit adunk, viszonozni egyátalán nem.
Kevesebbet sír, mint a többi baba, akiket szomszédoknál hallunk, bár az is benne van, hogy nem hagyjuk sírni, inkább beáldozzuk magunkat még hulla fáradtan is, és felvesszük mindig.

A köldökcsonk nagyon gyorsan leesett a gondos ápolásunknak köszönhetően. Azt kell mondanom, hogy minden gond nélkül átvészeltük az első hónapot, némi hasfájás ugyan volt, de semmi vészes.

Időnként nehéz eltalálni azt, hogy Lillusnak mennyi kajára van szüksége. Főleg azért, mert ez még napszakonként is változhat. Ha nem találjuk el a megfelelő mennyiséget, akkor vagy éhes marad, nyüglődik, nem alszik, ha pedig túletetjük, visszabukja, és megfájdul a hasa, tehát nem egyszerű történet.

Még nem tudja kontrollálni a körmeit, ezért időnként saját magán, időnként pedig rajtunk ejt nem kis karmolásokat. Évi párnaponta levágja a körmeit, de Lillus még nem egy simogatós kislány, inkább kinyomja a szemed a karmával, ha közel hajolsz. A fejét a hónap végére már egész jól forgatta, emelgette, főleg úgy, hogy gyakran hasra fektetjük, hogy küzdjön.

40.hét 1. nap - Lillus megszületett!

Ez az utolsó blogbejegyzésem, mert végre, megjött Lillus, ennek a történetét fogom most elmesélni. Hívhatom akár kálváriának is. Ott hagytam abba, hogy Évinek csütörtök hajnaltól már brutális fájásai voltak, a védőnő is javasolta, hogy nézessük meg, hogy mi a helyzet.

17.00.Délutánra fokozódott a helyzet, olyannyira, hogy 5 körül felkerekedtünk, és bementünk a kórházba, végülis nincsen messze.

17.30. Becsöngettünk, nagyon aranyos fiatal szülésnő kukucskált ki, hogy mi a helyzet. Elmondtuk, bólogatott, rátette Évit a gépre, hogy nézzük a baba szívhangot, meg a méh összehúzódásokat.

18.10. 30-35 perc múltán egy osztályvezető nővér rálegyintett, hogy áh, ezek még mindig csak a jósfájások, valakinél hetekig tartanak. Bakker. Mehettünk haza, apa is mondta, hogy még 4-5 nap ilyen ütemben.

20.30. Otthon leültünk tévézni, de olyan fél órával később elemi erővel fájt már neki, hogy már sírdogált szegénykém. Elkezdtünk mérni megint, 5 perc alatt voltak az időközök, és több mint 40 másodpercesek.

21.23. Picit ugyan rendszertelenek voltak, de a drágám nagyon szenvedett, ezért felhívtam apát, és mondtam neki, hogy jőjjön. Mi addig készülődtünk, borotválkoztam, betettük az utolsó dolgokat a táskába.

21.55. Apa megérkezett, hozott üdcsit, ásványvizet, és hát ami a legfontosabb, némi pénzecskét a szülésnőnek. Évim addigra már eléggé sírdogált, meg pihegett, de gyorsan beértünk.

22.15. A kapunál halál lassú stílusban nézelődött a portás, hogy hova jövünk, felírta a rendszámot. Felmentünk a harmadikra, ahol az egyik délutáni nővérke volt ott, és megkérdezte: máris? Hogy máris visszajöttünk? Mondtuk, hogy igen, eléggé megsűrűsödtek, és megdurvultak a dolgok, nézze meg. Kiderült, hogy nem nővér, hanem ő az éjszakás szülésznő, de ugye már 7 után bent volt, és reggel hétig marad.

22.30. Rátette megint Évit a gépre, ő pedig mondta nekem, hogy már semmiképpen sem megyünk haza, mindenképpen csináljanak valamit. A görbék most egyértelműen jelezték a dolgot, tehát örülhettünk. Évit bekisérték a szobába, nekem meg kiadták ukázba, hogy menjek le a betegfelvételre, kitöltetni egy kartont. Lementem anyuval, aki közben szintén befutott.
Hát a betegfelvételis öregasszony fost a szót. Minden hülyeségről beszélt, húzta az időt, biztos unatkozott. Laurásan intettem neki sokszor, hogy haladjunk máár.

23.15. Nagy nehezen megkaptuk a cuccost, mentünk fel. Bár nem a sárga szoba, de a kék sem rossz. Évin már ott volt a gép, és feküdt az ágyon. Bemutatkozott a szülésznő, neki azonnal oda akartuk adni a pénzecskét. Ildikónak hívták, és azt mondta, hogy előre semmit. Ez jófej dolog, mert tényleg akkor adj, ha meg vagy elégedve. Azt mondta, hogy a szívhang alacsony, de közben mosolygott, látszott rajta, hogy full profi, mindenre tudja a megoldást. Azt mondta, hogy burokrepesztés lesz, de még tágulni kell picit, bár a két ujnyi is elég jó így kezdetnek.

23.20. Anyunak adtam kis lehetőséget, hogy bejőjjön Évihez, mert csak egy ember lehetett bent egyszerre. Beszélgettek picit, aztán én mentem vissza. Apa közben elment haza, hogy majd reggel jön, addig küldjek smst.

23.30. Ildikó bólogatott, hogy csak így tovább. Bejött a szülésorvos, aki nagyon fiatalnak, és nagyon szigorúnak nézett ki. Baromi sok dologról kérdezgette Évit, aláírtunk egy papírt, hogy minden tájékoztatást megkaptunk. Megcsinálta a burokrepesztést, ami Évi szerint nem volt annyira fájdalmas, mint amennyire olvastunk róla. A tágulás 3 ujjnyi. Ildikó szerint hajnal 3-ra meglesz a baba. Évi sírdogált, hogy addig nem bírja ki, mert nagyon fáj.

23.40. 4 ujjnyi! Nagyon gyors volt a a tágulás. Az értékek teljesen jók. Ildikó szerint már egykor kint lesz a baba. Ezt Évi örömmel vette, én szorongattam a kezét, hogy lehet, hogy már sokkal hamarabb, bírja ki.

23.50. Eltűnt a méhszáj, aminek még 10 ujjig kellett volna tágulni, szóval hihetetlenül gyors volt. Az epidurál érzéstelenítés már nem is jöhetett szóba, sőt asszem ÉVi már gyorsan túl akart esni a fájdalmakon, nem pedig még órákig elhúzni, kisebbekkel.

23.55. Bejött a szülésorvos, és egy másik doki is. A másik megnézegette a babát belülről, és bólintott, hogy szépen megindítható a koponyája, jöhet a nyomás. Beadtak Évinek egy injekciót lentre, amit hősiesen végignéztem, de szó szerint spriccelt a vér, amitől majdnem rosszul lettem.

0.00. Elkezdődtek a nyomások. Elmondták ÉVinek, hogy szem becsuk, bent tartja a levegőt, meg az üvöltést, és utána nyom. Babácska miliméterenként haladt, de az orvosok szerint nagyon szép ütemben.

0.10. Szegény drágám már teljesen kikészült, hogy kész, nem bírja tovább. Csititgattam, hogy már mindjárt, miközben én vacogtam a félelemtől, rettegtem, hogy nem tudok mit csinálni. Láttam a személyzeten, hogy nagyon profik, magabiztosak, nagyon szépen csinálták.

0.15. Megpillantottuk Lillus haját. Bár ezt mondtam Évinek, valahogy nem ezzel volt elfoglalva, hanem hogy nagyon fáj. Mindig kérdezgette, hogy még mennyi? Nem lehet ezért kárhoztatni, teljesen érthető. Bíztattam, mint az edző, hogy ügyes vagy, meg hogy szem becsuk, nyomd!

0.25. Az utolsó nyomások. Nem igazán látszott kívülről, hogy haladt volna a dolog, de a dokik szerint nagyon is. Ekkora már olyan szagok terjengtek, hogy kőkeményen szorítottam össze a számat, és igyekeztem nem levegőt venni. Mindenre felkészültem, csak a szagokra nem, de hát ez a szülés velejárója.

0.30. Most jön az utolsó! Mondták Évinek hogy bizony gátmetszés jön. Hát ez nem metszés volt, hanem egy gigászi vágás, egy akkora ollóval, hogy csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Ezt már Évi nem is érezte, pedig az olló úgy vágta szét a húst, mint a papírt.
Utána viszont érezte, mert a következő nyomásnál elég durva lett a fájdalom.

0.32. Vártuk az utolsó nyomást, hogy ki tudják húzni Lillát, de nem jött. Évicám nagyon pityergett, hogy hol van már a fájás, mert nem tud nyomni.

0.35. És csak megérkezett. Egyik pillanatról a másikra ÉVi nyomott, és úgy kirántották Lillust, hogy addig csak a fejteteje látszott, aztán ott volt az egész kis lila ufó az ágyon. Nem kezdett el sírni, de látszott, hogy tekereg, arca elé kapta a kezét a fénytől meg a spraytól amit a szemébe nyomtak. Orrán száján csöveket le, és már vitték is vizsgálgatni.

0.45. Mondták, hogy megnézhetem. Évit fájó szívvel otthagytam, és megnéztem a leányzót. Nagyon picike volt, 2250 gramm, de azt mondták, hogy minden rendben van vele 8/10-es osztályzatot kap, ami nagyon jó, max a pici súly miatt vontak. De szépen reagál mindenre.

0.50. Betakargatták, és odaadták. Babáztunk egy kicsit anyuval. Mármint a sajátommal. Lillus nyekergett, fintorgott, nem tetszett neki ez a világ. Rosszalló pofit vágott nagyon.

1.15. Bementem időnként Évihez, de eddigra már összevarták. Az orvos gratulált, sajnáltam picit, hogy neki nem tudtunk pénzecskét adni, de hát evvan. Ildikó megkapta az övét, és nagyon örült neki. Megmutattam Évinek a trónörököst, és örömködtünk, anyu meg elindult haza gyalog.

1.45. Átmentünk a kórterembe, a picit pedig beadtuk az újszülött osztályra, hogy Évi tudjon pihenni. Beszélgettünk még Évivel, aki bár fáradt volt, ekkor már sokkal jobban. Sajgott mindene. Segítettem elrendezkedni, Ildikó pedig elmondta, hogy talán reggel új helyre mehet majd, mert most a messzi 8/b kórtermet kapta, ami jó messze van az újszülött osztálytól.

2.15. Elbúcsúztunk, és mindhárman külön tértünk nyugovóra, nekem még volt egy utam hazafelé, és végül olyan 3 előtt értem haza, és vacsival együtt olyan fél négykor kerültem ágyba.

Reggel természetesen visszamentem, bevásároltam amit még kellett, addigra Lillus is elvesztette szerencsére az ufókék szinét, és szép babaszíne lett.

Hát ennyi volt Lillus születésének története, köszönjük a sok jókívánságot, kommentet, hogy olvastatok minket! Nem fogunk eltűnni senki szeme elől, időnként jelentkezünk azok felé is, akikkel nem beszélünk napi szinten! Sziasztok!

39. hét 6. nap

Felfokozódtak a történések! Tegnap Évi elment szívhang hallgatásra, akkor még nem volt semmi különösebb. Ám este elkezdődtek ismét a jósfájások, és Lillus olyan szinten kilátszott Évi hasán keresztül, mint a Himalája, teljesen csúcsos volt, boxolt, hullámzott.
ÉVinek eléggé rendszertelen időközönként belenyilalt. Mondtam neki, hogy menjen el fürcsizni, attól elvileg elmúlik, ha ez még nem a szülés.
Hát picit csökkentek, viszont ami lényeg, kipottyant a nyákdugó. Aki nem tudná hogy mi ez, annak elmagyarázom. Egy olyan kis védő cucc, ami védi a magzatburkot a szennyeződéstől, meg mindentől. Ha kipottyan, akkor már célegyenesben vagyunk. Hát kipottyant fürdés közben. Érdekes látvány volt, de férfi olvasóink számára nem részletezem, lányok meg úgyis meg fogják tapasztalni, kivéve aki örökbefogad.
Hát Évi mosolygott, de még mindig fájt a hasa, állítása szerint én meg ugráltam, mint a mérgezett egér, felhívtam aput, anyut, a főnökömet. Ez utóbbinak persze nem részleteztem, csak elmondtam, hogy lehet, hogy itt a cél mindjárt, tehát ezzel számoljon.
Reggel korán keltünk, mert mentünk a védőnőhöz, de már hat körül fent voltunk, mert Évinek iszonyatos módon megindultak megint a fájásai. Ezek még mindig a jósfájások, mert nincs bennük rendszer, de mondtam neki, hogy szóljon, ha lesz, tutira megérzi az anyai ösztön miatt hogy mikor jön az igazi.
Elmentünk a védőnőhöz. Évi vérnyomása már picit nagyobb, a súlya viszont megint visszacsökkent, értelmesen étkezett. Volt egy pici vér a pisiben, de Erzsike szerint ez nem gond, a nyákdugó leválása miatt lehet. Felkészített az utolsó szakaszra, mikor induljunk el, ilyesmik. Véleménye szerint 1 hét múlva már nem találkozunk, mert addigra már babázunk.
Na de akkor én nemsoká megyek melózni, viszont Évinél ott a vészhívóm, hogy bármikor tudjak rohanni. Vettünk neki csokit, ásványvizet az útra, taxipénz félretéve, ha kellene, most már tényleg bármikor. Lehet, hogy már ma, lehet, hogy holnap, de szerintem az lesz amit én tippeltem, hogy vasárnap.

Az, hogy esetleg ma születik meg: 88,33%