26. hét

Hét elején Évi nagyon lebetegedett, mert valami hülye betegen ment melózni, és Évi meg ugye nem szedhet gyógyszert rá. Voltunk kedden vérvételen, vettünk glükózt, meg citromlevet, de kiderült, hogy feleslegesen vettük a glükózt, mert ott adtak, csak a citromlevet tettük bele. Évi szerencsére így nem lett tőle rosszul. Indultunk volna haza, hogy ne ott üljünk két órát, de mondták, hogy nem lehet, mert ha bármi baj lenne, akkor ott legyünk, és szóljunk. Szóval két óra várakozás. Akkor megint vettek tőle vért, és elszabadultunk. Még kedden este Évi olyan rosszul lett, hogy elmentünk az ügyeletre, megkérdezni, hogy mit lehet tenni. Általánosságokat mondtak, hogy sok folyadék, gyümölcs, diéta. Vélhetően a picinek semmi baja, de azért háziorvoshoz menjen majd, vagy ha nagy gáz lenne, akkor a kórház nőgyógyászatára. Szerencsére nem lett komolyabb baj, méregdrágán megvehettük a javasolt magneb6ot, merthogy ügyeleti díj volt. Szerdán Évi elment a háziorvoshoz, aki kiírta, jövő hét elején kell visszamenni. csütörtökön Évi visszament a papírért, majd ezt kell megmutatni a nőgyógyásznak. Pénteken hívtam a kórházat, mert sosem tudunk időpontot foglalni. A neten nincs fent beosztás, amikor meg fent van, akkor minden időpontot elvittek már. De múlt héten már kikértem az egészségház tanácsát, hogy hogyan kell érdemlegesen időpontot kapni. Azt mondták, hogy 14-én talán már a kórház is tudja a beosztást. Gyorsan telefonáltam, és nagy nehezen sikerült beszélnem a diszpécserrel. Hétfőn Évi bemegy, beveszi a cukros papírt, én sajnos melózom, és nem tudok elszabadulni, de akkor vizsgálatra nem lesz szükség, csak a papírt adja le, a következő időpontra is sikerült bejelizni, az meg febr 14. akkor már tudjuk a 28. heti ultrahang eredményét.

Amit múlt héten elfelejtettem írni, hogy megváltunk Cherrytől. Nagyon aranyos volt, szerettük őt, de egy baba mellé már végképp nem volt elfogadható. Nem egy kutyussal van a gond, hanem konkrétan vele. Annyi szőrt termelt már napi szinten, hogy nem győztük porszívózni, aztán Évi lassan már görögdinnyés pocakkal nem tudta állandóan úgy sétáltatni, hogy ha pórázon van, akkor kitépi a kezét, ha nincs pórázon, akkor meg nem jön vissza, mert nem hallgat rá. Cherry sajnos sosem lesz egészséges kutya, olyan lelki roncs, hogy nem családtag, hanem csak elvan. Nem házikedvenc, mert mindentől retteg, de nem bújós, nem nálunk keresi a vigaszt. Évi mindig azt hitte, hogy csak idő kell neki, de két év után belátta, hogy a kutyusnak igazából mindegy, hogy ki van mellette, és több sztresszt csinál, mint amennyi boldogságot ad. Így erre egy várandós anyukának nincs szüksége, és végül úgy döntöttünk, hogy keresünk neki másik gazdit. Beszéltünk az állatotthonnal először, és eléggé húzták a szájukat, hogy de hát mi tudtuk két éve, hogy majd lesz babánk, minek hoztuk akkor el, ha nem felelt meg? Hát nem mondtam neki, de azt nem mondták, hogy egy lelkibeteg kutya, aki csak elvan, nem tekint minket családnak, és annyi szőre hullik a lakásban, hogy tönkremegy tőle három porszívó. Így is sokáig bírtuk, de mi a babát egy stesszmentes környezetbe várjuk. Mondta a nő, hogy most teltház van, írjunk róla pár sort, meg képet küldjünk, kiteszik az oldalra. Mondtam, hogy rendben, de mi is megpróbálunk hirdetni. Hát elküldtük az irományt, és a képet. Hát fel voltam háborodva. Eleve nem azt tették ki, amit írtunk, hanem átfogalmazva egy ocsmány marketing dumát tettek helyette. Hogy most cserbenhagyják a gazdái, ezt a szegény ártatlan kiskutyát. Hát szerintem tényleg nem bűnös a kutya, ez tény, de nem hagyjuk cserben, hiszen örülnénk, ha jobban lenne, de nálunk bármit megtettünk érte, nem fogadta el a helyzetet. Inkább ők a szemetek, mert ennek a kutyának nem feltétlenül gazdi kéne, hanem valami állatszanatórium. A képet bár kitették, de az eredeti nyomi képeit is, ahol még tényleg úgy nézett ki, mint egy kóborkutya, mi két év alatt azért jelentősen javítottunk a lelki állapotán.
Mindenesetre az ünnepek alatt jelentkezett egy párocska, nagyon aranyosak voltak, eljöttek hozzánk, megnézték. A hölgyeménynek nagyon tetszett, és hát igen, erről van szó, hogy Cherrynek mindegy, csak valaki törődjön vele. Hát ez nekem nem hűség. Majd a baba után hozunk egy olyan kutyust, aki még kölyök, nem lelki roncs, mi nevelhetjük, és nincs ennyi szőre. Ne gondoljatok érzéketlennek, de ez a két év nekem is sok volt.

Végül két nap alatt lement a dolog, aztán takarítottuk a kutyaszőrt, még most másfél héttel később is találunk sokszor.

Na de visszatérve Évire és Noémire. Még jobban kezdenek nyílni az orrlyukai a babának, elkezd orron keresztül lélegezni, egyenlőre még csak magzatvizet. Beindult a szopóreflex, az ujját szopja. A markolóreflex alapján már mindent megfog, egyenlőre, ez csak a köldökzsinór. A méreteit tekintve 32,5 cm, 875 gramm. Egyre jobban alakulnak a vonásai. Elkülöníthető az alvási és az ébrenléti szakasz. A szemek lassan elkezenek nyiladozni, érzékeli a sötétet és a világosat, elkezd kialakulni a szeme színe. Évinek szerencsére nincsenek terhességi csíkok a hasán, remélem nem is lesznek^^ Megnéztem pár terheses videot, szörnyű volt, szóval fel kell készítenem magam rá. Rendeltünk a netről egy ingyen dvdt, ami ilyen tornázós, majd Évi nézegeti, és próbálgatja őket.