24. hét

Boldog újévet! Ez az év nekünk tényleg boldogan indul, mert megérte annyit izgulni, drukkolni, mert most már hivatalosan is bejelenthetjük, hogy lányunk lesz!

Én sosem értettem azt, amikor azt mondják az öregek, hogy mindegy, mi, csak egészséges legyen. Ez hülyeség. Az hogy egészséges, az nem elvárás, hanem alapkövetelmény, minden létező módon növeljük ennek az esélyét. De az, hogy mi a neme, az bizony az ő életét, és a miénket is meghatározza a következő minimum 60 évre. Lehet, hogy a lányok apukásak, ezért is van, hogy én 17 éve akarom, hogy lányom legyen, egyszerűen egy kisfiúval nehezen tudtam volna elképzelni magam, de nyilván megbarátkoztam volna a gondolattal, de így a tuti, hogy nem kell. Ha a második gyerkőc most már fiú lesz, ám legyen.

De egy kislánnyal én iszonyat sokat tudok foglalkozni, kishercegnőt nevelni belőle, hogy majd övé legyen a trón. Abban pedig nem hiszek, hogy a lányok inkább az apujukat szeretik, hiszen egy anyukával tudnak részt venni csajos dolgokban, kreatívkodni, szóval minden szempontból tökéletes.

Tehát Nonikát várjuk most már ezerrel. De hogy hogyan is történt mindez? Karácsonyra kaptunk némi támogatást apu második feleségétől, mert mondta, hogy nem tudja, hogy fiú vagy lány cuccokat kössön, ezért menjünk el 4d ultrahangra, és tudakoljuk meg, hogy mit gondol erről a baba. Odaadta a lánya telószámát, hogy hívjuk fel, kérjük el tőle a 4d ultrahangosok címét és telószámát. Móni kedves volt, és gratulált, és megadta az elérhetőséget. Hát rámentem arra a weboldalra, felhívtam a telefonszámot, többször is, és nem vették fel, vagy ki voltak kapcsolva. Értem én, hogy ünnepek között voltunk, de nem volt kiírva hogy szabadságon lennének! Meg hát 27-e munkanap, tehát elvileg rendelnek. Pár órányi mérgelődés után néztem egy másik rendelőt, ami nem ilyen pici volt két orvossal, meg heti 4 óra rendeléssel, hanem egy három rendelős normális hálózat, napi 10 órás rendeléssel. Felhívtam, felvették, és már másnapra kaptunk időpontot. Kedden el is mentünk, én izgultam, Cir meg gondolom picit szorongott, hogy mi lesz ha fiú, mit fogok szólni. Megnyugtattam, hogy akkor sincs baj, ne izguljon.

Nem kellett sokat várni, meg a szonográfus is kedves volt, bár ő is csak akkor mondott valamit, ha külön kérdeztük. Mondtam, hogy főleg a baba neme miatt jöttünk, mert lányért izgulunk. Azt mondta, hogy teljesen biztos, hogy lány. Meg is mutatta a "nunusát" ahogy ő nevezte. Szóval nagy volt a vigyorgás. Még moziztunk 20 percet, de alig láttam valamit, csak ha direkt mutatta. De az utolsó pár percben már nagyon szépen lehetett látni Noémi pofiját, aludt a drága, és mindig az arca elé kapkodta a kezét-lábát. Hiába ivott előtte Évi koffeint, aludt mint a bunda. Mindegy, főleg az volt a lényeg, hogy nem Gergő lesz.

Végighívtuk anyut, aput, nagyit, meg persze a tündérkeresztanyának is szóltam, aki szintén ujjongott. Tehát nagy most az öröm. Évi mostanság kicsit nincs jól, elkezdődtek azok a görcsök, amik már gyakorlások a szülésre, fáj időnként a pocija. A lába meg dagad a megnövekedett súlytól amit cipel, igyekszem maszírozgatni, meg majd körbekérdezünk hogy mit lehet ezzel tenni.

Noni amúgy nagyon élénken mozog, Évi sokszor említi, hogy megint rúgott. Még vékonyka, a zsír még csak alakul rajta. A szemszín már kialakult, de végleges formáját csak a születés után nyeri el. Már most megszülethetne mint koraszülött, de nagyon kis esélye lenne orvossal is, mert még nem elég erős a tüdeje. Tud köhögni és csuklani. A mérete pedig 29 cm. 525 gramm. Megnéztük még a babahoroszkópot is, a bika az egyik legjobb jegy, főleg egy babának, szépen kezelhető, aranyos kislány lesz :) Utánanéztem a Magyar Tudományos Akadémia Utónévjegyzékében, és két utónév adása teljesen okés, szóval Noémi Csilla lesz.